Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
S. Lackovits Emőke: A „szentsarok” a Fertő-menti magyar parasztszobában
Figyelemre méltó még a szenteltvíz-tartó helye, amely a bejárati ajtó mellett kapott helyet a Fertő-mentén, cserép vagy porcelán változatban, megtöltve szenteltvízzel. Belőle reggel és este a szobát, elmenetelkor általánosan, hazaérkezéskor pedig többnyire önmagukat szentelték meg. Általában ide tették a Rózsafüzért, valamint sokszor a virágvasárnap szentelt barkát is. Ez az ajtó melletti rész tulajdonképpen a szakrális térhez tartozó részévé vált a lakószobának. Amikor a szenteltvízzel, mint szentelménnyel megszentelték a pihenőteret, jelesen az ágyakat, akkor átmenetileg (éjszakára) ez a tér is a szakrális tér járulékos részévé vált. A szakrális tér kitolódásának lehettünk tanúi a gyermekágyat fekvő anya esetében, amikor is ágya, a Boldogasszony ágya, a gyermekágy időtartama alatt szentelmény által megszentelődőtt. A szakrális térnek ugyanez a bővülése volt tapasztalható haldokló esetében és a ravatal felállításának idején. Előbbi esetben szakrális funkciót kapott az asztal, amelyre az utolsó kenet feladásakor használt feszület került. A cselekmény által a terítő is kultikus funkciójúvá vált. Utóbbi esetben a ravatalként használt ágy vagy az alkalmilag készített ravatal (hidegágy) szentelmények (szenteltvíz, szentelt gyertya, Rózsafüzér) által ugyancsak megszentelődőtt. Általában az is elmondható, hogy a különböző szentelmények is a kultikus térben kaptak helyet: elsősorban a szentelt gyertya, de egyéb is, így pl. a szentelt barka, szentelt virág. De a szakrális térben kapott helyet - ha volt - a Biblia, ide kerültek az imádságos könyvek, az énekeskönyvek, énekfüzetek, vallásos nyomtatványok. Elhelyezhették valamennyit a mestergerendára, de a sublótra, polcra, az asztal vagy a pad sarkára, szélére. A 18-19. századi hagyatéki leltárakban is e bútordarabok után sorolták fel mindezeket akkor, ha egyáltalán könyvek szerepeltek. Bizonyos szentelmények, szakrális tárgyak pedig a könyveken keresztül kerültek a kultikus térbe: így a szentelt búza, szentelt virág, az apró szentképek. 10 A kultikus tér az egyén és a család vallásos életének, elsősorban a mindennapok vallásosságának volt a színhelye. Meghatározott cselekmények, kifejezett gondolatok és viselkedési formák kötődtek hozzá. Az itt elhelyezett tárgyak azon túl, hogy ébren tartották, ápolták a vallásos áhítatot, gondolkodást, egyúttal a vallásos nevelést is szolgálták, de mágikus, bajelhárító funkciót is betöltöttek, ugyanakkor gyönyörködtettek. Mindég bútorokkal együtt voltak láthatók. Azt is megfigyelhettük, hogy a lakásbelsők "szentsarkaiban" vagy egyáltalán a kultikus terükben, a vallásos élet elsődleges, legfontosabb színterében mindig a templomban látott elrendezési módot igyekeztek megvalósítani, tartalmukban a templomban látottakkal meg12 közelítőleg azonos tárgyakkal. A kultikus tér berendezésén a szentek kultuszának változása is jól lemérhető: mindig az egyes korok kedvelt szentjei, különböző történeti korokat, rétegeket jelképező ábrázolások álltak itt néhány állandóan jelenlévő ábrázolás mellett (Jézus Krisztus, Szűz Mária256
