Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Domonkos Ottó: A győri céhes takácsokról

ben a német takácsok kezdeményezte egyesülést elutasították. A magyar takácsok céhgyűlése "...oda nyilatkozott: hogy a Magyar takács Czéh eddig békés egyetértésben tökéletesen megelégedve élnek, nehogy eddig élvezett békés léte az egyesülés esetében a többnyire atyafiságos rokonságban élő német Takátsok által megbontasson, az érdemes német Takács czéhnek ajánlkozását ennek egyéberánt kölömböző czéh szokásai tekintetéből el nem fogadhatja, annyival kevésbbé miután régi üdőkben szerződés mellett egyesülve lévén a' német és magyarok köztt keletkezett súrlódások szolgáltattak már akkoriban alkalmat arra: hogy a magyar takács Czéh még 1694-k évi Martius 16-k napján Leopold királytól kegyelmes magány [önálló - D.O.] szabadalom levelet kieszközleni kéntelenittetett." Védőszentjük Mária, ünnepét Mária mennybemenetele napján tartották. A német takácsok pedig, Mária Terézia egységesítő céhrendeletét követően, 1747-ben nyertek szabályzatot, melyben védőszentjükként Szent Severint választották, aki köztudomás szerint a német takácsok között volt tisztelt. A MAGYAR TAKÁCSOK A két önálló életet élő céh jól megfért egymás mellett, betartva a szabályokat. A német takácsok működési körüket Győr városára korlátozták, míg a magyar takácsok az 1625ben kapott pozsonyi szabályzat 16. pontja alapján működésüket a városon kívülre is kiterjesztették. Ez jórészt a győri káptalan birtokain lévő falvak mestereit szervezte céhébe, tehát anyacéhhé vált: "Zabád légien az Mestereknek az külseő Widékj Mestereketis Czéhekbe es attiafisagokban be fogadny, de illien okkal, hogj az mintt illik igazan tanultak légiének, es elegendőknek esmertessenek ahoz lennj es eőkis myntt az Városi mesterek minden Czéhbeli igassagot, az mintt annak szokassa es rendeléssé, szorgalmatossan be szolgaitassanak." A kapott másolat záradéka nem korlátozta a győri mestereket abban, hogy a szabályzatokat később továbbadják más céh alakításához. így került sor 1694-ben a répceszemeriek illetve a Sopron megyei Lózs takácsai számára másolat kiadására, ame12 lyet azok Lipót császárral és királlyal erősíttettek meg. 1717-ben pedig a székesfehérváriakkal való jó kapcsolatukat bizonyítja a 20 pontból álló magyarnyelvű 1625-ös másolat átadása, amit a fehérváriak még két ponttal bővítve terjesztettek a király elé, és nyert az 13 megerősítést 1717. december 20-án. A magyar takácsok iratai közül, a már említett céhszabályzaton kívül, az 1722-1790 között vezetett összevont jegyzőkönyv maradt fenn, ami lehetőséget adott a vonzáskörzet feltérképezésére. Folyamatos adatsorokkal rendelkezünk az egyes helységek mestereinek felvételi idejére, az éves tagdíj befizetésére, inasfelvételére, tagsága megszűnésére vonatkozóan. Ezeket Győr megye régi járásai szerint csoportosítottuk a könnyebb áttekinthetőség érdekében. Sajnos a Győr városi mesterek 1768-1779 közötti időre vonatkozó adatai hiányoznak, az ezeket tartalmazó lapokat kimetszették a jegyzőkönyvből. Céhtagságuk 174