Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Néma Sándor: Adalékok a Győr megyei szőlőhegyi (hegybeli) települések kialakulásához az 1700-as évektől 1828-ig

(Ménfőcsanak) területre az 1726-os rendszabás próbálta megtiltani a szőlőhegyben a megtelepülést, de már bizonyos kivételt is tett a szőlőmunkák idejére: "Senkinek se engedgyek meg, hogy a' szőlőben híjában való cselégyével lakjék, vagy leg Kisebb hajlékában Lakót tartson: Ki vévén a Munkának idején a Vinczelléreket, és azokat, Kiknek modgya nintsen, 00 hogy Vinczelléreket tarthassanak." A tiltás ellenére Ménfő (Ménfőcsanak) a későbbi összeírások tükrében promontoriumá vált. A pannonhalmi bencés rend birtokában lévő Tényő szintén elpusztult a 17. század utolsó harmadában, s a falu újratelepítése többszöri próbálkozás után 1715-ben sikerült véglegesen. 1729-ben a jobbágyok szőlőtelepítésbe kezdtek. Sajghó Benedek, igaz csak utólag, 23 1737-ben, de engedélyezte a szőlőben a házak felépítését. Majd az engedélyekben a hegyben való állattartást is megengedték, hozzájárultak ahhoz is, hogy más növénykultúráknak is helyet adjanak. 1735-ben a szintén a bencések birtokát képező nagyécsi hegyben lakó 15 jobbágy új szőlőföld kialakításába kezdett a régi, már elfogadott szőlőárkon kívül. A falubéli jobbágyok megfenyegették őrüket: sem a faluban, sem a hegyen nem tűrik meg tevékenységüket. Sajghó Benedek főapát itt is védelmébe vette a telepítőket, s kérésükre, utólag ugyan, de engedélyezi a megtelepülést a hegyen, sőt megengedi az állattartást is. A gróf Viczay Mihály birtokára, a kisbaráti (Győrújbarát) hegyre vonatkozó 1757-es rendtartás már csak közvetve foglalkozik a hegyben lakás kérdésével - néhány erkölcsi norma betartását írta elő: "Nem külömben a Kik Hegyünkben laknak, és egymással való gyakori éjjeli és nappali társalkodás után, szóban vélekedésben esnek, azok a Hegy Mesterek által megintessenek háromszor." Továbbá: "Bűbájos, Ördöngös, Tudákos férfiakat 's Asszonyokat meg tudván, hogy Hegyükben laknak, kikre ollatén gonoszság nyilván meg 25 bizonyodik...a Hegybül kitiltassanak." A pápóci prépost Milkovits János által 1755. május 21-én kiadott Pázmánd (Pázmándfalu) fölszeri hegy articulusa már csak a következő feltételhez kötötte a hegyben letelepülést:"Senki a Hegybéli lakosok Közzül magához Lakót...Zsellérül idegent, és akár honnan Of\ származott Jövevényt Birák, Hegy Mesterek hire nélkül bé ne fogadgyon..." A 18. század második felében is töretlen lendülettel folytatódott a szőlőhegyek kialakítása, és a hegybéli települések számának növekedése. Erről a fennmaradt rendtartások, contractusok is tudósítanak. így 1765 május 6-án Bektán Bertalan a pápai Pálosok priorja a következőképpen engedélyezi a letelepülést: "Győr vármegyében Tényőn és más Helységekben lakozó betsületes Emberekkel a'mostani időre ülyetén Contractusra léptem...Pátkai Pusztánkon - lévő Hegyünket a Tényei Határnál, a Győri Szent Mártonyi Gyalog uttúl fogva egész Giczi határig Szöllök tsinállására Kiadtam..." A letelepülőknek a szőlőhegy kialakítására nyolc esztendőt engedélyezett, sőt a pince és présház építőknek fákkal kedveskedett. 27 Ugyancsak Pátkán (Sokorópátka) a Csóka hegyet egész a gici répási határig szőlőtelepítésre adta a pápai pálos rend, 1781-ben, hat szabad esztendő engedélyezésével. 129