Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

noklatban köszöntötte az egyházmegye új püspökét, Schwarzenberg Ernőt, akinek őse volt a visszafoglaló főparancsnok. E néhány mozzanat minden bizonnyal kellően indokolja a téma választását és a darab megírását. Azt is hozzátehetjük, hogy mint már láttuk példáját, ezt sem szánta hivatásos színészeknek, a darabnak csupán férfi szereplője van. A darabot előadták a győri és a pannonhalmi papnövendékek, és mint említettük, a győri tudományakadémia hallgatói is. Pázmándi Horvát Endre szerepe színházi kultúránkban ezzel véget is ért, s nem sokkal később a növendékpapok színjátszásáé is. ök az önképzés más, irodalmibb formáira tértek át, vagy inkább vissza — megint csak kapcsolódva, elsősorban a pesti papnevelő intézet példájához.

8 Pázmándi Horvát Endre agilitása, Fejér György főigazgató támogató helyeslése, Schwarzenberg Ernő püspök felvilágosult engedékenysége együttesen tette lehetővé a diákszínjátszásnak ezt az utó játékát. Szerencsés véletlen, de nem példátlan. Hasonlóan volt színjátszás a székesfehérvári szemináriumban 1808-tól, és a mozgalom ott is Fejér Györgyhöz kapcsolódott. Jeléül annak is, hogy a kispapok színjátszása ügyében az egyházkormányzatnak nem volt egységes álláspontja. De az is nyilvánvaló, hogy magát a drámairodalmat és a színjátszást semmiféle előítélet nem terhelte. Kifogások, ellenvetések, fenntartások a hivatásos színészet kialakult gyakorlatára vonatkoztak. Lehetett a győri kispapszínjátéknak még egy, eddig számításba nem vett motívuma is, az egyházmegye többnyelvűsége. Nyugati részén (beleértve természetesen a ma Burgenlandhoz tartozót is) bőven voltak német és horvát nyelvű faluk, viszont az egyházmegyei névtárak tanúsága szerint éppen ezek a területek szolgáltatták az egyházmegyének leggazdagabban a papi utánpótlást. Oka nyilván, hogy az éppen nyelvi elszigeteltségük miatt zárt települések alkalmasabbak voltak a papi hivatás felnevelésére vagy akár a társadalmi kiemelkedés ezen útjának megragadására, mint a keletibb területek polgárosodó parasztsága. Elsőrendű pasztoráló érdek volt tehát a kétnyelvűség, és ennek eszköze volt a magyar és a német nyelvű színjátszás. A kispapok színjátéka irodalmibb igényű volt, mint a hivatásosoké. Valójában egy önképzőkör jellegű tanulói tevékenység része volt. Ilyen társaság több más szemináriumban is működött.

9 A középkori játékok maradványai Az iskolai színjátékokat megelőzte, a közelmúltig megvolt a jeles napok megünneplésének évente visszatérő rendje. A megszokás sujkolta, a barokk ünneplésigénye szembeszegült a felvilágosodás és a jozefinizmus tendenciáinak, új népcsoportok érkezése gazdagította, és igazában csak az életkörülmények változása koptatta ezeket a szokásokat. Pogány hagyomány, keresztény bibliai és liturgikus játék, udvari, főpapi és főúri udvarokból alászállt formák, nemesi és szerzetesházi tapasztalatok összegződtek a városba költöző magyar és nem magyar elemek szokásaival. Környékünkön a máig élő Lengyel László-játék és a Jézus-keresés a legrégibb emléke ennek a dramatikus hagyománynak.

10 A Hartvik-féle Agenda Pontificalis a 11. század végéről őrizte meg a karácsonyi liturgikus játékot és a káptalani iskola diákjainak „fordított nap" jellegű játékát. A karácsonyi játék leszármazottját, a „Három szent királyok utazásáét 1767-ben és a következő években is bizonyosan játszották Győrött, erről 94