Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Dominkovits Péter: Adatok a Győr megyei agilisek XIX. századi történetéhez 1800–1848

dolgokat és panaszokat a nemes bíróval egyetemben elhatározza". A közjövedelmekből történő arányos részesedést a falu telekaránya is megkövetelte: 18 curiális telekből 8 V4-et az agilisek birtokoltak. Jövedelmeiket az agilis bírónak kívánták adni, és arról szabadon akartak rendelkezni. A december 16-i közgyűlés a bíróválasztást engedélyezte, de az agiliseket a nemesekkel közös dolgokban továbbra is a nemes bíró alá rendelte. Ez a közjövedelmek ügyére is vonatkozott, amik felett a szabad rendelkezést elutasították, csak az éves számadások felülvizsgálatát enegdélyezték.

41 Felpécen az agilisek bírói képviseletét az „adózó közönséggel" történt már tárgyalt konfliktusok is sürgették. Az agilisek adótartozásait kivizsgáló Karkoványi már 1811-ben javasolta, hogy őket és az adózókat az adó kivetése és beszedése terén válasszák szét, ami önálló tisztség kialakulását is maga után vonná. A megelőző állapotról tudósít az 1810-ben elfogadott felpéci büntetőstatutum.

42 A nemesi község bíráskodási hatókörének megfelelően az agiliseket — mint hasonló esetekben a nemes és nem nemes lakosságot — a községi bíráskodás élén álló hadnagy és esküdtek széke elé rendeli. Büntetéseik megegyeznek a nem nemes adózókra kiszabottakkal, pl. részegeskedés vagy időn túli kocsmázás 6 pálca, az előszöri tilosban legeltetés 15 pálca, szérűskertben vagy istállóban való pipázás 12 pálca büntetést von maga után. Az adóbeszedést is intéző választott agilis bíróról a kutatások jelen szakaszában csak 1833-ból van adatunk. Az ekkor említett Kultsár István idejére a feladatok már kiformálódtak.« Forrásfeltárásunk jelen periódusában a bőnyi nemesi közbirtokosság és a bácsai prediális szék az előző tendenciától eltérő, a differenciálódás helyett az integrálódást mutató gyakorlatára térünk ki. Bőnyben a XIX. század első felében egy agilis família élt, a Démiek. Rendszeresen részt vettek a közbirtokosság közgyűlésein, őket az alsófokú feudális önkormányzati szervezet tisztikarába is beválasztották, mint pl. Démi Dánielt 1814—1816 között IL, 1818—1820 között I. mezőbírónak.

44 A bácsai prediális szék tisztikarába az agilisek esküdtként kerültek be. Az esküdteket 1840-ig az agilisek, predialisták és az országos nemesek közül választották. 1833-ban a Major és Poleczki családok 2—2 jelöltje közül Poleczki Józsefet választották esküdtnek. Hivataláról 1837-ben lemondott, de ugyanazon jelöltek közül újra megválasztották.

45 Az 1840. november 16-i tisztújításon már csak az egyházi nemesek és az országos nemesek közül választottak. A predialistákkal egyenjogúként kezelt (!) Poleczki István 136 vokssal nyerte el az esküdti tisztet.

46 A család tagjaiba vetett bizalmat mutatja, hogy 1843-ban a 6 országos és 6 prediális nemesből álló esküdti karban is helyet kaptak.

47 A nemesi szék 1848. február 23-án tartott — minden bizonnyal utolsó — tisztújításán az „egyházi nemesek részéről" Poleczki Ferencet is esküdtnek választották.

48 A zömmel megyei közigazgatási anyagon nyugvó dolgozatunkban a Győr megyei agilisek lokalizálására, az országosan is legismertebb probléma; az adózással kapcsolatos helyi konfliktusok feltárására, és a községi önkormányzatban elfoglalt helyük bemutatására törekedtünk. További források, új forrástípusok kutatásával nemcsak ezek az eredmények egészülhetnek ki, hanem új kérdések felvetésére, megválaszolására is sor kerülhet. Ilyen lehetőségre mutat az a tanulmány is, amely a veszprémi káptalan bevallási jegyzőkönyveit fel-