Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Lővei Pál. Adatok Győr középkori topográfiájához

ADATOK GYŐR KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJÁHOZ Győr középkori hely rajzának pontos megrajzolását több tényező gátolja. Nem elég, hogy az írott források száma viszonylag csekély, de azok értelmezését is megnehezíti az a tény, hogy a város se lakosságát, se birtokviszonyait tekintve nem volt olyan egységes, mint a királyi várossá fejlődés folyamatán következetesen végighaladni képes — nem püspöki székhely — települések, például Sopron. A győri forrásokban keverednek a valóban topográfiai jellegű elnevezések (vár, váralja stb.) a tulajdonosra vonatkozó jelzőkkel (a városban és környékén királyi, püspöki, káptalani, magánföldesúri birtokok egyaránt voltak), valamint az egyes részek központját képező egyházak patrocínium- vagy más jellegű megjelölésével (Szent Adalbert falu, „johannita jobbágyok").

1 A középkori Győr nagyfokú pusztulása, a régészeti feltárások aránylag kevés középkorra vonatkozó eredménye (ennek oka lehet a beépítettség adottsága, de a nem lebecsülendő szerepű szerencse távolmaradása is) az írott források említette objektumok többségének pontos helyhez kötését nem teszi lehetővé ma sem (1. kép) Ráadásul a sík vidéken fekvő település a középkorban nagymértékben fából épült és természetes, hogy a kőből, téglából emelt, jelentősebb — erődítési vagy egyházi — építmények anyagát, azok pusztulását követően, a lakosság vagy akár a katonai hatóság sokkal „jobb hatásfokkal" építette be az újkori épületekbe, mint a kőben gazdag városokban: így a régészeti rábukkanás esélyei is csökkennek. A 16. sz. közepétől erőteljesen felfutó erődítési munkálatokat megelőző időszakból származó és középkori részleteket a későbbi korokban nem csak megőrző, de azokat legalább részben láthatóan be is mutató épületek száma egészen csekély ; elhelyezkedésük is csupán a mai belváros északnyugati sarkát képező Káptalandombra korlátozódik. Ilyen a székesegyház, amelynek románkori északi mellékapszisa, a déli oldalon álló, gótikus Hédervári-kápolna, vagy a padlástér barokk boltozat fölé nyúló gótikus árkádsora mindvégig ismert volt,

2 valamint a Püspökvár, a középkori győri püspökök várkastélya, amelynek korai gótikus lépcsője, alagsorának kő ajtókeretei és 1487-es évszámú kápolnája mindvégig látható maradt, később kapualjának ülőfülkesora és á ma pincébe eső palotahomlokzat ablakai is előkerültek, az 1980-tól folytatott külső falkutatás és régészeti kutatómunka pedig a középkori részek pontosabb körülhatárolását is lehetővé tette, feltárva a címeres kaputorony periódusait (2—3. kép), a palota gótikus ablakait, valamint késő gótikus zárterkélyét.

3 Középkori nyomvonalú a Káptalandombot délről és keletről ívesen határoló várfal is.

4 : 5