Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Borsos Miklós tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásaiból (1898) - N. Mészáros Júlia: Borsos Miklós szobrászatának és Győrött látható alkotásainak helye a magyar és az európai művészetben

maguknak nem léteznek, s amelyek mégis egy darab természetet tárnak elénk — Feminin masculin (8. kép), Canticus canticorum (7. kép), Sibilla Pannonica (10. kép), Luna, Ifjú párka (9. kép), Termékenység — végtelenül tág jelentés­világot megtestesítve. Felületei együtt élnek a formával, amelyek nem olyan erősen elvonatkoz­tatottak, mint a „természet titkos útjait" járó Brancusi-szobrok, vagy Arp má­gikus plasztikái. Absztraktságuk ellenére Borsos minden művében megmarad az emberi-természeti vonatkozás. Az európai modern törekvésekből elsősorban azok érdekelték, amelyek ki­induló- és végpontja maga a szerves forma. így Brancusitól a sallangmentes, tiszta plasztika jelentőségét, az egyszerű forma monumentális hatását, misz­tikus erejét szűrte le tanulságként, Moore-tól a természeti formák és részle­teik művészi tematikába illeszthetőségét, emocionális jelentésgazdagságát, a be­lülről kifelé terjeszkedő formák vitális erejét, szerves beépülését a térbe, a for­maérzékelés fejlesztésében a közvetlen faragás fontosságát, tömeg és felület feszültségének elementáris hatását, forma és érzelem egységének követelmé­nyét tanulta. Pozitív-negatív formákból kialakított szobrainál Moore közvet­lenebb hatása is kimutatható. Borsos Miklós — különösen a 60-as évek körül készített alkotásaival — e mesterek művészeti eredményeinek szintetizálója, az általuk megkezdett for­ma- és „lélektisztító" szobrászat folytatója, nem kisebb jelentőségű mester, mint Barbara Hepworth. A győri életmű-kiállítás meghatározó alkotásai — Lighea, Vénusz születése (14. kép), Canticus canticorum (7. kép), Feminin masculin (8. kép), Sibilla Pannonica (10. kép), Sellő, Madár II. (13. kép) Csillagnéző, Aphrodité, Orpheus, Nagy véres mártírium, Egyhúrú himnusz és az Ifjú párka (9. kép), ha csak a szobrok közül emelünk ki néhányat — a magyar és egye­temes művészet, szobrászat érintkezési pontjai, utolérhetetlen és utánozhatat­lan remekművek. A klasszikus tendenciákban végsőkig vitt plasztikai lehető­ségek, a szellem és a lélek abszolút kiegyenlítődései, ha úgy tetszik a tökély metaforái. Képzelet, ösztön és intellektus harmóniájának abszolutummá telje­sedései. Az út, amelyen a Rodin utáni klasszikus irányultságú szobrászgeneráció el­indult, Borsos Miklós alkotótevékenységével zárul. Ez az út nem vezet tovább. Szintetizáló jellegű művészetével, alternatív formamegoldásával egyedül a mester járta végig. N. Mészáros Júlia Elhangzott 1989. november 23-án és 24-én, Győrött a Xántus János Múzeumban rendezett emlékülésen, amelyen Borsos Miklós részvételével a Borsos Múzeum megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepeltük. A fényképeket id. a XLIII—L. táblákon. (Szerk.) 225

Next

/
Thumbnails
Contents