Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - Tóth László: A Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (1861–1868)
kozták is. Szilvássy Márton, a Győri Közlöny radikális szerkesztője tárcájában minden beköszöntő nélkül a lap szerepét, küldetését így fogalmazta meg: „a régészet és a történelem terén országos érdekű és hasznú lesz", s bízik abban, hogy „saját kincseinket megismerteti hazánkkal és a világgal". 4 A puszta patrióta lelkesedést mellőző, a „hasznú"-ságot hangsúlyozó és a magyar kultúra és történelem külföldi megismertetését igénylő sorok hűen vallanak Győr sajátosan polgári szelleméről és arculatáról. A társadalmi háttér másik ösztönző körülménye, az októberi diploma deklarálása után kibontakozó nemzeti—közjogi harcban kereshető. Az elrabolt függetlenség, a nemzeti alkotmányosság radikális visszakövetelése 5 , a zajos megyei követválasztás hazafias szónoklatai, a közösségi-kulturális mozgalmak újraéledése nemzeti-politikai oldalról készítették elő a talajt a folyóirat megjelenéséhez. A társadalmi-politikai körülmények fontossága nem vitatható, ám egy a rendszeres megjelenést vállaló folyóirathoz alkotó közösségre, tudományos értékeket hordozó történész, irodalmár körre is szükség volt. Az 1848—49-es idők által megtizedelt nagy tudós generációból ekkor ismét alkotott az egyházi történetírók közül Rómer Flóris, Maár Bonifác, Deáky Zsigmond, Czinár Mór, Holdházi János és Ebenhöch Ferenc (Rónay Jácint ekkor indítja londoni leveleit), a világiak közül Kautz Gyula és Kautz Gusztáv, Beöthy Károly, gr. Zichy Ottó, Ziska József, Kálóczy Lajos, Csukássy Károly és a hazalátogató Xántus János. Másrészük — lakhelye nem Győrött lévén —, csak szellemileg tartozott a közösséghez, a szomszédos városokban laktak, de az egységes szellemű és szervezettségében erős győri történész körhöz 6 tartozónak vallották magukat (Paur Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Beöthy Zsigmond), ök hozták létre a Dunántúli Történetkedvelők Társaságát, mely szervezett társasági életet és szakmai szervezetet biztosított a „Füzetek" számára. 7 Többségük szembefordult Toldy Ferenc centralizált tudományos szervezetével (főleg Ráth K.) és a kétes forrásokra hivatkozó romantikus, idealizált történelem felfogással. A pozitivista szemléletmódhoz híven mindennél többre becsülték az empirikus, tapasztalati úton szerzett tudást. Tudományos vizsgálódásaik rendező elve volt az adatgyűjtés, a forráskutatás és a forráskritika elsődlegessége. Lenyűgözte őket a természettudományos világkép egzaktsága, tényszerűsége és alapossága (Rómer a bakonybéli „politikai vezeklő" után teljesen áttért a régészetre, Xántus János emigrációja idején, gr. Zichy Ottó agrártörténeti vizsgálódásai alkalmával változtatott a felfogásán.) Mások — mint a nagytekintélyű jogakadémiai tanár, Karvassy Ágoston tanítványai — komplex társadalomtudományi vizsgálatokat folytattak, főként a történettudomány, a jogelmélet és a közgazdaságtudomány terén (a két Kautz, Beöthy, Ziska). Valósággal mozgalmat indítottak a nemesi levéltárakban őrzött források felkutatására, felolvasó esteken szakmai kontroll alá vették munkáikat, és újabb kiadói vállalkozást indítottak az 1864-es győri találkozó alkalmával (Hazai Okmánytár). Ennek a pezsgő szellemű történeti és társadalomvizsgálódási körnek természetes szellemi képződménye volt a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. Rómer és Ráth nemcsak e közösség többségét, hanem az ország más tájain létrejött történetírói iskolák és csoportok egyes tagjait is képes volt szerkesztési elveihez integrálni, így teljes mértékben igazolható R. Várkonyi Ágnes azon megállapítása, hogy a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek az első hazai történettudományi szakfolyóirat. 8 211
