Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - Szabó Péter: Rómer, a régiségbúvár

ség, melyet megtenni restellnék, melynek nehézségétől vissza hagynám magam riasztani.. ."

10 Mint tudjuk, ennek a muzeológus-szemléletnek és lelkes gyűjtőmunkának első eredményeként a győri főgimnáziumi régiségtár múzeummá, hivatalos területi gyűjtőhellyé fejlődött. Rómer muzeológusi pályája első gyümölcseként.

11 A múzeum létrehozása után hamarosan megvált Győrtől és 1861-től a fővárosban, képességeinek és ambícióinak inkább teret adó lehetőségekkel folytatta pályáját, immár az egész magyar régiségtudomány szolgálatában. Tevékenységének nagyon fontos színtere maradt továbbra is a muzeológiával kapcsolatos munka. Már 1863-ban beválasztották a Nemzeti Múzeum megreformálására hivatott bizottságba. Az Orvosok és Természetvizsgálók pozsonyi vándorgyűlésére régészeti kiállítást rendezett. 1867-ben a párizsi világkiállításra küldendő régészeti kollekció Összeállításával bízták meg, amely aztán nem kis elismerést aratott. A hazai archeológia megbecsülését nagyban fokozta a Rómer által készített francia nyelvű, szemléletes magyarázatokban bővelkedő katalógus. 1869-től a Nemzeti Múzeum régiségtárának vezetőjévé nevezték ki. Rendkívüli kedvvel és lendülettel fogott a kiállítások újjárendezéséhez, 1870ben megnyílt az állandó régészeti kiállítás, amelyhez kiállításvezetőt is készített. Kilenc évi „múzeumőri" működése alatt a régiségtár többet gyarapodott, mint az előtte levő évtizedekben együttvéve. Szorgalmazta a néprajzi anyag gyarapítását is, felismerve és propagálva annak közgazdasági jelentőségét.

12 A bécsi világkiállításon a magyar „népipar" bemutatását célzó tárgyak gyűjtésére Xántus Jánost és Rómert kérték fel, akik felosztva a területet „egész hévvel gyűjtötték a népipari cikkeket mindenfelé és nagy gyűjteményt hoztak öszsze, mellyel a kiállításon méltó elismerést arattak. Ezen gyűjtemény később a népipari múzeumnak vetette meg alapját".

13 Rendkívüli energiával támogatta, szervezte a vidéki múzeumalapító kezdeményezéseket, mozgalmakat. A gyűjtőjük halála után elkallódott magángyűjtemények sorsán okulva, fontosnak tartotta a feltárt muzeális értékek közgyűjteményben való elhelyezését. Közreműködésével jött létre győri mellett a pozsonyi múzeum is. Tevékeny részese volt egy sor magyarországi történetkedvelő-, múzeumalapító- és ásató-egylet létrehozásának, amelyek többsége a vidéki múzeumalapítások bázisa lett. Gyakran olyan területen indította meg a múzeumszervezést, ahol a feltáró munka éppenhogy elindult, mint az aquincumi múzeum esetében.

14 És még hosszasan lehetne folytatni a sort a múzeumügyben ma is lemérhető eredményeiről. Legalább ennyire jelentős Rómer irodalmi hagyatékában is a muzeológiával kapcsolatos közlemények, tanulmányok, ismeretterjesztő cikkek sora. Gyakran éppen a múzeumi gyűjtőmunkával, bizonyos tárgyfajták országos szervezettségű feltárásával kapcsolatos — természetüknél fogva — pedagógiai töltésű, agitatív hangú cikkei váltottak ki visszatetszést kritikusaiból. A XIX. század hetvenes éveitől egyre nagyobb számban pályájukat kezdő, külföldön járt, már eleve tudósnak képzett „szakférfiak" nem ismerték fel Rómer írásaiban a közművelődési szándékot.

15 Ha bizonyos mértékig jogosnak is tarthatjuk a magasabb szakmai szempontok nyomán megkeményedett kritikát, felfedezhető a „rómeri" törekvések félreértéséből adódó, a szakszerűséget a történetírás, régészet vagy más tudományág sajátos aspektusából számonkérő indíték. Nem fedezték fel e közlemények mozgósító jellegének gyakorlati céljait, amelyek a muzeális emlékek megőrzésére és népszerűsítésére irányultak. Ennek a meg nem értésnek sajnálatos példája a pecséttani adatközlésekkel kapcsolatos raa207