Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Rómer Flóris Emlékülés (1989) előadásaiból - T. Szőnyi Eszter: Rómer múzeuma és a régészeti gyűjtemény

RÖMER MÜZEUMA ÉS A RÉGÉSZETI GYŰJTEMÉNY Amikor — halálának 100. évfordulóján — Rómer Flórisra emlékezünk, nekünk győrieknek nyilvánvalóan elsősorban városunk szempontjából, itteni működése jelentőségéből kell kiindulnunk. Tovább szűkítve a kört: amikor itt a múzeumban emlékülést tartunk Rómer Flóris tiszteletére, akkor számunkra elsődlegesen érdekes a múzeumalapító Rómer Flóris lehet. Biztos, hogy későbbi pályafutásán magasabb csúcsokra jutott, biztos, hogy a Tudományos Akadémia tagsága, egyetemi katedrája, a magyar régészettudomány megteremtése, a régészeti szakirodalom magyarországi elindítása, archeológiai hírnevünknek Európa országaiban való megismertetése sokkal fontosabb tevékenységek a győri múzeum létrehozásánál, számunkra legfontosabb, legjelentősebb tette mégis ez volt. Győr — illetve a győri tartózkodása során megismert Ebenhöch Ferenc és Ipolyi Arnold barátsága — Rómer életpályáját legalább annyira meghatározta, mint amennyire Rómer egyénisége rányomta bélyegét városunk életére, szervezőképessége a győri, jó értelemben vett lokálpatrionizmus felébresztésére. Győri működését, amely végső soron a múzeum megalapításához vezetett, a következőkben röviden szeretnénk vázolni. Rómer 1839-ben, fiatal tanárként került a győri főgimnáziumba. Ekkor latin és magyar nyelvet tanított. Igyekezett példásan ellátni a rábízott feladatot, de igazi vonzódása a természet felé irányította. Nagy természetjáró túrákat tett a Bakonyban, itteni útjairól az iskolai szertár gyarapítására tetemes mennyiségű anyagot hozott. A környéken tett gyűjtőútjai alkalmával ismerkedett meg Ebenhöch Ferenc koroncói plébánossal, a későbbi ismert régiséggyűjtővel. Barátságuk, egymásrahatásuk következtében Rómer is elkezdett érdeklődni a régészeti tárgyak iránt. Közben iskolai elöljárói feltűnő érdeklődését méltányolva felmentették a latin—magyar nyelvtanítás alól és a természetrajz oktatásával bízták meg. 1845-ig tanított Győrben. Pozsonyi feltanodai tanítás, nevelősködés után az 1848—49-es szabadságharcban való részvétel, a fogság, a kegyvesztettség, a vezeklés évei következtek. 1857-ben került újra városunkba. Ekkor néhány hónapig ismét kedvenc foglalatosságának hódolhatott, ti. a gyűjteményeket rendezte. Rövid kőszegi helyettesítést követően 1858-tól ismét Győrben tanított, természetrajzot, német nyelvet és mennyiségtant. Szünidejét rendszeresen Győr és környéke, valamint a Bakony kutatásával töltötte. Valószínűleg Ráth Károly közvetítésével ismerkedett meg a Pozsony megyei Zohoron lelkipásztorkodó Ipolyi Arnolddal, akinek ebben az időben „gazdag könyvtárát és a régészetbe vágó sokféle és igen 201