Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

A falutól több kilométeres távolságra a körvédelmi terepakadályokon és futóárkokon legalább két köbméter földet kellett kitermelniük naponta az erősen fagyott talajból. Az árokásás minden keservét az őrség kiagyalta büntetések tették teljessé. Egyes foglyokat botozás után az őrparancsnok további „büntetésként" takaró és élelem megvonásával napokra jégverembe záratott. Ezt kevesen élték túl. Kópházi fogságot szenvedett dr. Csatkai Endre, korábban Nyugat-Magyarország és Burgenland kultúrtörténeti kutatásaiban jelentős munkásságot fejtett ki, dr. Mérei Gyula történészprofesszor, aki a Nagykátáról indított 101/12. század tagjaként, Kolomeától visszavonva, Kassáról érkezett ide. Honti János, a neves folklorista, mesekutató harmincnégy évesen pusztult bele a sáncmunkás fogolylétbe. Az öngyilkossá lettek között volt dr. Mohácsi Jenőné, aki kútba ugrott.

62 (Férje, a jeles író, költő még 1944. július 8-án deportáló vagonban halt meg.) 1945. március elején 1 374 német katona tartózkodott a községben, mivel az arcvonal közeledtével a Volkssturm (a náci tervek szerint a végórákra tartogatott „népfelkelés") is beszállásolt ezer, a Pionier Abteilung pedig 135 fővel.

63 28—29-én a németek — minden előzetes tervet félretéve — kiürítették a Sopron előterének számító Kópházát is. Az SS a még munkára fogható mintegy ezer foglyot gyalogmenetben útnak indította. Az állásépítés 620 fogoly életét követelte Kópházán.

64 Nagycenken a 2 600 kényszermunkást 1944 novemberétől a cukorgyári gépszínekbe, valamint barakkszállásból és pajtákból álló munkatáborba telepítették. Az SS kárpátukrán munkaszolgálatosokat — szerelvényük a nagycenki állomáson állt — és szovjet hadifoglyokat bocsátott az állásépítő szervezet rendelkezésére. Az egykori cukorgyárban és az állomáson vasúti pályát építettek, futóárkokat, páncélosárkokat és torlaszokat készítettek. A zsidó kényszermunkásokra itt is szinte biztos halál várt a megerőltető napi robot, az elégtelen élelmezés és az orvosi ellátás hiánya, az őrszemélyzet brutális bánásmódja következtében. Hetek alatt a vérhastól, a németek kedvelte „szívgyengeségtől", azaz az agyonveréstől, .a különböző eszközökkel való kivégzés, lesből lelő vés után tucatjával kerültek a községtől másfél kilométerre eső Farkasverem-dűlő tömegsírjába. 1945 elejétől Nagycenken a tífusz döntött le sokakat. Február 8-án már hatszáz tífuszos megbetegedést jelentettek.

65 Hat nap múlva dr. Hagen német törzsorvos szerint „Nagycenken 1 200 zsidó közül 800 betegedett meg kiütéses tífuszgyanúsan, és ezek közül 18 meghalt..'

66 A Sopron megyei alispán február 16-i feljegyzése sem adott számot a helyzet javulásáról. Február 25-ig a nagycenki anyakönyvben 864 fogoly elhalálozását regisztrálták. Ezután Nagycenken is megszűnt (másutt is csak részben folyt, Fertőrákoson pedig egyáltalán nem) a sáncmunkás-halálozások anyakönyvi bejegyzése. Március 27—28-án megkezdődött a nagycenki munkatábor kiürítése. 30-án délután az SS-katonák a gyaloglásra képtelen foglyokat beterelték szállásaikra és sötétedéskor a barakkokat rájuk gyújtották. Egy részük kitört, őket az automata fegyverek kaszálták le. A továbbjutott, de elfogott menekülőket az SS-ek a répamosó gödröknél tarkón lőtték. Az öldöklés 244 emberéletet követelt.

67 Nagycenket másnap, március 31-én szabadították fel. Az egykori cukorgyárat övező romok között összeégett emberi testek sora idézte a fasizmus 1180 nagycenki áldozatát. A Fertő parti Hidegség állásépítő táborába kezdetben többségében Buda183