Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Lővei Pál. Adatok Győr középkori topográfiájához
gadó, amelyre vonatkozóan a 15. sz. végéről, a 16. sz. első feléből vannak adatok, így az alatta lévő nagy borospincéről, az istállóról, ablakok, cserépkályhák, téglapadló készítéséről. 41 Feltevések szerint 1566-ban a nagy tűzvész pusztította el, a pince kivételével. Fekvését tekintve Villányi nem bocsátkozott feltételezésekbe 42 , Jenéi Ferenc azonban a mai Széchenyi tér 7. alatti kultúrház helyére lokalizálta, ahol pedig a források egyértelműen a 17. századi várőrség állomáshelyét, a fővártát említik. 43 Ügy tűnik, hogy a fogadó nem itt volt, hanem a tér nyugati felének északi, a Szabadsajtó és Alkotmány utcák közötti részén. A káptalani tulajdont a katonaság lefoglalta, 1588-ban panaszt is tett emiatt a káptalan a királynál; vissza azonban csak később szerezte. 44 Az 1703. évi telekkönyv nem jelölte, de az Alkotmány utcában a piacig húzódó házakat, apró boltokat a térképre rávetítve kiderül, hogy a háztömb tér felé néző oldalán egy nagyobb terület kimaradt. 1732-ben ugyanezen kis boltok után jelölték a tekintetes káptalan pincéjét, amely felett épület állt, lakókkal. 45 Bizonyosan ez az a káptalani ingatlan, a ráépült házzal és kemencével, amely a belső város piacán állott és amely a város és a székeskáptalan közötti 1743. évi egyezséglevél értelmében átkerült a város tulajdonába. 46 Az 1749/50. évi (telekkönyvszerű) adóösszeírásban „Domus Communitatis Civicae Jauriensis" néven szerepelt, a következő két évben szintén, a további adólajtsromokból említése már hiányzik 47 , de a város pincéje (Cellar Citty) felirat olvasható a belváros 1757. évi térképén, a háztömb északkeleti sarkánál. 48 Az ingatlan katonaság által történt birtoklása idején, 1567-ben az igen nagy, 25X12 öl méretű telek Rueber úr (Rüber János, az alsóausztriai rendek lovascsapatának ezredese) nevén szerepelt, 1617-ben már csak egy jóval kisebb, 15X7 öles, de még mindig jelentékeny földdarab volt Preiner János főkapitány tulajdonában. 49 Ez a terület valóban megérdemelte a középkori vendégfogadó nagy jelzőjét, ellentétben a fő várta jelentéktelenebb területével, amelynek helyén az egykori Lloyd-székház, a mai kultúrház csak a 19. sz. második felében kapta mai, városképet csúfító, túlméretezett tömegét. A katonai időkből maradt meg a mai Alkotmány u. 20. számú, a térre néző épület nagyméretű, az Alkotmány u. mentén húzódó, dongaboltozatos pincéje, a 16. sz. második felére keltezhető téglákból álló falazatával. A kutatásokból egy, a maival egyező nagyságú, középkori piactér rajzolódik ki, amelynek keleti, északi, nyugati térfala egyezett a jelenlegivel (de az északnyugati sarkon ferde levágással), csupán a déli térfal, az egykori jezsuita, utóbb bencés templom és kolostor helyén nem ismerünk korábbi maradványokat. A tér keleti oldalán a járószint a középkorban mintegy 1 m-nyivel a mai alatt húzódhatott, ahogy a tér területén feltárt kavicsos réteg is. Az északi oldal házai azonban alig feküdtek mélyebben, mint a mostaniak és a Széchenyi tér 2-ben észak felé egy további lépcsőfokkal emelkedett a belső járószint. Déldélkelet felől tehát fokozatosan emelkedő terepfelület rajzolódott ki a Káptalandomb, illetve a Dunával párhuzamosan futó, lapos hátság irányában. 50 A tér korai képe azt a feltételezést engedi meg, hogy a belőle a sarkokon kiágazó utcák szabályos, a térfalakat egyenes irányban tovább vezető, derékszögű hálózata is középkori eredetű, vagyis nem a 16. sz. második felének városfal-építkezéseivel egyidőben teremtették egy girbe-gurba utcarendszer „fölött" a merőleges új utcákat, hanem ekkor csak a régebbi, szabályos alaprajzot tisztították meg a katonaság intézkedései útján a későbbi szabálytalan, zavaró építkezésektől, toldásoktól, utcafoglalásoktól (az új szerkezet 1564. és 1567. évi megteremtését gondoló Villányival szemben tehát Borbiró Virgil és Valló István véleményével értek egyet 51 ). A tér és a város területén végzett régészeti 16
