Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

Megrendelők, értékesítés A Fruhmann család előkelőbb megrendelői a környező uradalmak és grófi birtokok gazdái voltak. Szállítottak kályhákat József főherceg alcsúti birtokára vagy a hédervári grófi uradalomba is. Munkájuk nemcsak új kályhák eladásából állt, hanem ők végezték a régi kályhák karbantartását, átrakását és javítását is. A győri kályhások között konkurenciaharc nem volt. A többi kályhás is hasonló vevőkörnek dolgozott. Például a Magyary család József nádor udvari szállítója lett, majd később a nádor fia József főherceg is alkalmazta őket. A vevők javát a városi polgárság adta, míg a környező falvak lakossága ritkábban fordult a kályhásokhoz. Megrendelésük elsősorban sparheltre volt, de ritkán kemencét is építettek. A Fruhmann család kereskedőnek nem adott át kályhát. Saját kocsijuk és lovuk volt, így ha szükség volt rá, távolabbi vidékre is vittek kályhát. Apja Szolnokig is elment, de a Dunántúli közelebbi és távolabbi vidékeire is szállítottak kályhát, melyet ők raktak fel. Egyszer például a tihanyi apátságban is dolgoztak. A kályhások élete, kereset, ünnepek A győri kályhások baráti, gyakran rokoni kapcsolatban álltak egymással. A családok összejártak, gyakran együtt ünnepeltek. A győri kályhások katolikusok voltak, hagyományos ünnepük Szent Flórián napján volt. Ezen a napon tartották ünnepüket a tűzoltók is. A Szent Flórián-napi ünnepség délelőtt egyházi miséből, majd közös ünnepi ebédből állt. A kályhások jól kerestek. Egy segéd fizetése heti 2 forint volt a múlt század végén. Később heti 20 forintot is kerestek, mikor egy kályha felrakással együtt 15 forintba került, egy sározás, tisztítás pedig 5 forintba. Egy 1907-ből származó beírókönyv tanúságai szerint egy kályha lebontása és átrakása 8—10 korona, egy új ónémet stílusú, középpárkányos zöld kályha 90 korona, míg a barna változat 100 koronába került.

14 A pengő bevezetésével az árak az alábbiak szerint alakultak. Egy kályha felrakása 16 pengőtől 30 pengőig terjedt, egy takaréktűzhely építése 20—22 pengő volt, az anyag nélkül, míg egy új kályha felépítésével együtt 300 pengőbe került. A szakma tanítása A céhes ipar megszűnése után (1872) a győri kályhások a helyi ipartestülethez tartoztak. Aki a mesterséget el akarta sajátítani tanoncnak állt. Három év tanidő után kellett vizsgát tennie a tanulónak, ha segéd akart lenni. A három év elegendő volt a szakma megismerésére: a formázás és a műhelybeli munka könnyen megtanulható volt, a kályha rakását ennél lassabban sajátították el, körülbelül másfél év kellett megtanulásához. A segéd évekig dolgozott valamelyik mester mellett, a vándorlás már nem volt kötelező. A mestervizsgához három év gyakorlati idő kellett. Sikeres vizsga után az újdonsült mester önálló iparengedélyt válthatott. 168