Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

berakó terébe jutott, azonban nem közvetlenül a csempéknek ütközött, hanem egy „U"-alakú védőfalnak, a mufoZának. A csempékből készült mufola feladata az volt, hogy a bárányon átjutott port, kormot vagy salakot felfogja. A mufola fala nem nyúlt fel teljesen a kemence tetejéig, csak apró lábakkal szorították hozzá, oldalirányban is volt néhány ujjnyi rés a kemencefal és a mufola között, így a láng oldalról és felülről megkerülve a mufolát, átjárta a berakott árut, majd a lyukacsos elzárófalon át a kéménybe távozott. Az elzárófal ideiglenesen felrakott szerkezet volt, melyet minden berakodás után megépítettek, majd égetés után lebontottak. Tégláit a kémény aljában, a fal mellé rakva tárolták. Az elzárófal helye a berakótér és a kémény közötti boltíves nyílásban volt. Az égetés, valamint a Seger-kúpok ellenőrzésére a kemence falába három darab 10/10 centiméteres ablakocskát építettek. Az egyik ablak a mufola előtt volt, de a másik kettő már mögé került. Ezeknél a mufolán is hagytak egy-egy nyílást. A három ablak mellett —egy kicsit magasabban — volt egy fémlemezajtóval záródó lyuk, a próbaajtó. Ezen keresztül vették ki, és ellenőrizték a mázmintákat. A kemencét Fruhmann Antal apja készítette 1911-ben. A samott és a tégla összerakásához vízüveges agyagot használtak. A vízüveg az összeégést segítette, így nem repedt meg olyan könnyen a kemence. A kemence tetejét szegmensívű boltozat zárja le, amelynek oldalnyomását három darab vonóvassal fogták fel. Fruhmann Antal elmondása szerint építéskor a kemence tetejébe néhány fagerendát is beépítettek.

11 A kemence működésének illusztrálására Fruhmann Antal elkészítette annak makettjét is. Az agyaglapokból és üvegtáblákból összeállított kemencén az ipari tanulók megérthették működésének minden részletét. A kályhakészités szerszámai A csempekészítés egyik legfontosabb eszköze a gipszből készült modell volt. Mivel századunkban a csempéket csak sablonnal készítették, minden csempefélének külön modellje volt. A modellkészlet kályhánként változott. Fruhmannéknak körülbelül 20—30 kályhára való modelljük volt. Egy-egy gipszsablon nemcsak a csempe mintázatát tartalmazta, hanem az egész csempefelületet, beleértve a beforduló sarokrészt és a mázazás épségét biztosító snittet is. A padláson azonban olyan sablonokat is találtunk, melyek rátétes díszítmények előállítására szolgáltak. Ezeket a szabott csempék felületére ragasztották fel. A modelleket mintakészítő szakemberektől szerezték be, vagy saját maguk állították elő. Egyes sablonoknak alumíniumból vagy vasból vékony kerete volt, hogy ne kopjon túl gyorsan. A modellkészítéshez először agyagból mintázták meg a csempe pozitívját. Ez szabadkézi munka volt. A lemetszett plátot szikkadni hagyták, majd formázó pálcával kifaragták. Díszíthették a csempét szobrászi munkával is. A nyersen hagyott pozitívot ezután léccel körülkerítették, majd gipsszel kiöntötték. Egyegy pozitívról több negatívot is készíthettek. Ha több azonos modelljük volt, gyorsabban tudták a csempéket formázni. Egy normál kályhához 24 sarokcsempe, 15—20 egyenes csempe, talapzat, felső párkány, takaró lap, füstcső és pucoló dugó kellett. A fenti adatokból látszik, hogy több negatívot az egyenes csempékből és a sarokcsempékből volt érdemes készíteni. 161