Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Lővei Pál. Adatok Győr középkori topográfiájához

1563-ban ez a ház már valószínűleg romos lehetett. Területét a káptalan házépítés céljára átadta Gerdetycz-i (Tóth) Gergely és Csitvándi Bálint deákoknak, győri polgároknak.

33 Házuk a középkori pince változatlanul hagyásával épült, alapterülete is megegyezett azéval és a középkori házéval. Főfalaiból a keleti teljes hosszában áll, a kő kváderekkel erősített északkeleti házsarokkal együtt. Egy nagy, félköríves záródású bejárat került elő rajta, amely a három helyiség közül a középsőbe nyílt. Az északi falnak csak kis részletei maradtak meg, egy alacsony kis ajtó egyik kávájával. A nyugati fal alsó téglasora a padlószint alatt, a középkori fal fölött, csak a délnyugati sarok közelében volt fogható. Ekkor új válaszfalak épültek, a ház maradt háromosztatú, csak a déli helyiség nagyobb lett és a középső, amelybe a kapu nyílott, keskenyebb. A déli helyiségben, a nyugat felé eső harmadban egy észak—déli irányú osztófal alapja került elő. Erről az újkori házról nem tudjuk, hogy emeletes volt-e (a mai épület tömbje a 17. sz. második felében, illetve 1714 körül alakult ki). A szomszédos, Széchenyi tér 1. helyén is állt már a középkorban tartós anyagból emelt ház, amelynek egy falát, pontosabban annak kanelurázott téglákból (I/l t.) álló alapozását megtaláltuk a mai épület délkeleti pincéjében: a telek délkeleti sarkától ferdén fut északnyugat felé, kb. 7,5 m hosszban, azután elbontották. Olyan mélyen fekszik, hogy bizonyosan pince fala volt, a szomszédos 2. sz. épület kutatása során ugyanis bebizonyosodott, hogy a tér északi térfala mentén a középkori járószint és vele együtt a pinceszint is, alig volt alacsonyabb a mainál. A talált fal minden bizonnyal a déli homlokzat fala volt, amely jelzi, hogy a tér északnyugati sarkán a székesegyház és a Szent István plébániatemplom között húzódott útvonal nem derékszögben, hanem fokozatosan fordult északról kelet felé. Az épület előnyös, a téren lévő helyzetéből adódóan tulajdonosai mindig a város vezető rétegéből kerülhettek ki. Első ismert birtokosa Kalla Albert, akinek a főtéren még egy másik házáról is tudomásunk van.

34 1567-ben már a Király család tulajdonában volt az épület, akik 1710-ig folyamatosan birtokolták.

35 A legkorábban szereplő Király Oszvald legalább kétszer töltötte be a győri bíró tisztét.

36 A ház jelentősebb kiépítése az ő nevéhez fűződik. Ekkor, az 1560-as évek végén épült a mai nyugati szárny alatti nagy pince, valószínűleg ezt nevezték a források 1626-ban és 1631-ben „maius cellarium"-nak.

37 Ehhez a pincéhez csatlakozott egy nagyjából a mai déli üdvari fal vonalában futó fal és a középkori, már említett fal is. A két szárny, a nyugati és a déli között lehetett eredetileg az L alaprajzú épület bejárata. A földszinten műhelyek és boltok voltak, 1604-ben hat ilyen helyiséget adtak bérbe Oszvald deák örökösei.

38 Ezeket a helyiségeket a ház alatt lévőnek írta le a forrás, így valószínűleg már a 16. sz. második felében emeletes volt az épület, az 1680-as években és 1703-ban mindenesetre már biztosan az

39 (a mai emelet azonban az 1710-es évek első felében épült). Az utcai szárnyak földszintjén ekkor is boltok voltak főleg, a lakóhelyiségek zöme az emeleten foglalt helyet. A mai északi, udvari szárny helyén istálló állhatott. A Széchenyi tér, amelynek tehát keleti és északi térfaláról bebizonyosodott a késő középkori vonalvezetés, minden bizonnyal a káptalani város 15—16. században többször említett piacának helye, vásártere volt.

40 A körülötte álló, a város más területein lévőkhöz képest drága házak többször szerepelnek a középkori forrásokban, de a Szentháromság-kápolna említett házától eltekintve ezek az említések nem kapcsolhatók a mai épületekhez. A piacon állt azonban még egy jelentős objektum, a székesegyház vagyonához tartozó kápolnai vendégfo15