Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története
gombkötő és paszományos termékeket gyártó kisebb cég. Átvették a hagyományos készítményeket és a megrendeléseknek megfelelően új termékekkel, főleg paszományokkal bővítették választékukat. Az új áruk készítése megkövetelte, hogy annak megfelelő eszközöket, gépeket is beszerezzék. A gépeket nagyrészt Bécsből hozatták és a század elején a Rohrer-cégnek : 5 db Jaguard szalagszövőszéke, 6 db kézi szövőszéke, 48 db zsinórverőgépe, 1 nagy fonógépe, 1 db nagy orsózógépe, 6 db kézihajtású kisorsózóje és 3 db gombfelhányó gépe volt. Tehát összesen 70 géppel dolgoztak. Ebben az időben országos viszonylatban is nagy műhelynek számított. Az itt dolgozó munkások száma többször is változott. Átlagosan 6—8 betanított női munkaerőt alkalmaztak, 2—3 segédet és tanulóik is voltak, de nem állandóan. 1935-ben a betanított munkások száma már 14-re emelkedett. A XX. sz. elejére a piac területe bővült, mivel a gombkötészet művelői más városokban is kihaltak, a magyaros ruhák viszont még időnként divatba jöttek. Az I. világháború idején fellendült az iparág a nagy katonai megrendelések következtében. 1928-ban már a Rohrer-cégnél dolgozott Halász János paszományos, aki még az 1970-es évek elején dolgozott. 114 ö tanította be Fábián Lászlót, aki mind a mai napig továbbvitte ezt a letűnő régi mesterséget, az idős mester még ma is dolgozik, évekig tanította unokáját, aki sajnos fiatalon elhunyt. Ma már az egész ország területéről érkeznek megrendelések hozzá. Jaki Katalin FELHASZNÁLT IRODALOM 1 A szakirodalom csak néhány tanulmányt jelentetett meg mind ez ideig a gombkötőmesterség elemzésével kapcsolatosan: Nyáry A., Rozsnyói gombkötők. Néprajzi Értesítő 1904. 185—201. — Nyáry A., Iglói csizmadiák és gombkötők. Néprajzi Értesítő 1905. 120—137. — Bálint S.— Juhász A., A szegedi gombkötőmesterség. Néprajzi Értesítő 1968. 93—125. 2 Bogdán I., Régi magyar mesterségek. Bp. 1973. Magvető 306. 3 Domonkos O., Céhes kézműipar. — A céhes ipar története az északnyugati pannon térségben a 18. és 19. században. Eisenstadt 1983. 32. — Domonkos O., A soproni gombkötők céhszabályzata 1633-bóL Soproni Szemle 1955. 119. — Sercer M., A zágrábi gombkötőcéh magyar szakkifejezései. Nemzetközi Kézművesipartörténeti Szimpózium 1978. Veszprém. MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője II. III. Nemzetközi Kézműves-ipartörténeti Konferencia. Veszprém, 1978. november 22—24. Veszprém, 1979. 285—287. 4 Bálint S.—Juhász A., A szegedi gombkötőmesterség. Néprajzi Értesítő 1968. 106. 5 Igaz M., Miskolc utolsó gombkötője. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára. 5289.2. 6 Bálint S.—Juhász A., A szegedi gombkötőmesterség. Néprajzi Értesítő 1968. 106. 7 Nyáry A., Rozsnyói gombkötők. Néprajzi Értesítő 1904. 185—201. 8 GySmL:l Győr város tanácsának iratai 1001/i. Magánfelek beadványai, hagyatékok, Ritsovszki Péter 1753-ból 1. sz.: 128 13 581, Stefii János 1769-ből 1. sz. 131 27 931, Lubrik József 1796-ból 1. sz.: 133 57 1453. 9 Céh szabályzata GySmL:l Céhiratok levéltári gyűjteménye 8. 10 Xántus János Múzeum (továbbiakban: XJM) Gombkötő céh jegyzőkönyve 1750től. Lelt. sz.: 54.7.4. 11 ua. 12 XJM. 1835. Gombkötő remek. Lelt. sz.: 54.7.23. 13 Szövényi L, Adalékok a kőszegi gombkötő céh történetéhez (1719—1763). Sava134
