Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története
mogatására. Legtöbbször felsorolták az adakozók névsorát, melyből kitűnik, hogy egy-egy mester viszonylag kis összeget ad. 75 Vannak olyanok, akik nem tudnak hozzájárulni a gyűjtéshez. Az írásos dokumentációt áttekintve megállapítható, hogy akár a XVIII. sz., akár a XIX. sz. folyamán viszonylag kevés feljegyzés maradt meg a gazdasági ügyekkel kapcsolatosan. I A mesterek vagyoni helyzete A városban dolgozó gombkötők anyagi helyzetének behatárolására viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, mivel a XVIII. századból 3 hagyatéki anyag és 5 végrendelet, míg a XIX. századból 3 végrendelet maradt fenn. A hagyatéki anyagon, végrendeleten kívül még a házassági szerződések és az adókivetés mértéke adhat támpontot a mesterek vagyoni helyzetére. Továbbá Győr város polgárai között milyen anyagi helyzetben voltak. A hagyatéki anyag és a végrendeletek azt bizonyítják, hogy jelentős vagyonnal nem rendelkeztek. Hagyatéki leltárt csak abban az esetben készítettek, amikor az elhalt mesternek sok adóssága volt, ezért árverést kellett elrendelni. A másik eset, amikor kiskorú gyermekek maradtak és azok érdekében felsorolják a hátrahagyott ingóságokat. Több esetben az özvegy kénytelen volt a műhely berendezését, a késztermékeket eladni, hogy férje adósságait ki tudja egyenlíteni. A hagyatéki leltárok azt bizonyítják, hogy a mesterek a szegényebb rétegből valók, ingatlannal alig rendelkeztek. Éppen, csak el tudták tartani családjukat, hiszen a felsorolt berendezés is régi, használt értéktelen bútorokból állt. Haláluk idején adósság maradt fenn, ezért az özvegynek még a szükséges szerszámokat is el kellett adnia. így még reménye sem lehetett a továbbiakban, hogy folytathassa a mesterséget és abból eltartsa gyermekeit, tehát igen nehéz anyagi körülmények közé került a család. 76 A végrendeletek tanulmányozása során hasonló képet kapunk a mesterek vagyoni helyzetéről. Elsősorban a pereskedés elkerülése érdekében készítettek végrendeleteket nem pedig azért, mert komoly vagyonnal rendelkeztek. Kevés volt azoknak a gombkötőknek a száma, akinek háza is volt. A végrendeletek közül csupán háromban tesznek említést házról, a többi csak a szerszámait hagyja feleségére. Egy-egy fő rendelkezett szőlővel, szintén egy fő nagyobb készpénzzel és néhány ezüsttárggyal. 77 E néhány hagyatéki leltár és végrendelet mellett az 1703-ból 78 és 1732-ből származó telekkönyvi adatok adnak némi támpontot a mesterek vagyoni helyzetére. Ebben csupán 5—7 mestert sorolnak fel, mint aki házzal bír. Az akkor működő 11—12 fő közül csupán kb. 40%-ának van a váron belül háza, mutatva azt, hogy nem mindig tudják kifezetni a szükséges ingatlanárakat. Ezek az adatok együttesen azt bizonyítják, hogy a gombkötők a városi polgárság középrétegéhez sorolhatók és ha már házzal is rendelkeztek, az a gombkötő céhen belül jelentős vagyonnak számított. Feltehető még az is, hogy egy-két gombkötő aki Szigetben és Újvárosban dolgozott, helyben volt háza, amit a belső várral körülvett részben nem tartottak nyilván. Némileg abból is lehet a mesterek vagyoni helyzetére következtetni, hogy melyik utcában éltek és dolgoztak. A gombkötők az okmányok tanúsága szerint a szegényebb rétegek által lakott utcákban telepedtek le, sajátos az is, hogy nagyon közel laktak egymáshoz. 79 126
