Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története
mutatnak nékünk némely levelet az bőcsületes Ch Mesterét és az több bocsületes ugyan azon Érsek Urunk eö Maga Varosában my Varban lakozó gombköttő Mester embereket hártyára irattatot és függő pöcséttel megh erősítettetek' 17 Az idézet alapján megállapítható, hogy Győrben a 15 mester megoszlik a váron belül és a váron kívül. Valószínű, hogy Újvárosban és Szigetben laktak még gombkötők, ahol számottevő volt a különböző mesterséget űzők száma, volt rá példa, hogy külön céhet is alkottak a szigeti és újvárosi kézművesek. Gombkötő azonban kis létszámban dolgozhatott az akkor még különálló településen, ezért csatlakoztak a „váron belüli" mesterekhez. 18 A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I— II. kötetének feldolgozott adatai szerint a magyarországi gombkötők közül a legkorábban Pápán 1598-ban nyerték el szabadalmaikat a földesúrtól. Nagyszombaton, Szereden, Szenicán közel azonos időben alakultak a céhek, mert ezekben a városokban 1599 óta találunk valamilyen céhre mutató emléket. A 16 szepesi város mestereinek egyesült céhpecsétje arra enged következtetni, hogy ők is előbb megalakították érdekvédelmi szervezetüket. Pozsonyban 1602-ben már működött a gombkötő céh. A rozsnyóiak pecsétje 1607-ből maradt fenn, így arra lehet következtetni, hogy már előzőleg alakult meg a céh. Mivel viszont a rozsnyóiak a kassai anyacéhtől függtek, így nagyon valószínű, hogy a XVI. század utolsó éveiben már nekik is lehettek szabályaik. Időben az érsekújváriak következtek 1628-ban, majd Győrben alakult meg a gombkötők céhe. A Győrnél fejlettebb kézmű- és céhesiparral rendelkező Sopronban 1633-ban jött létre a gombkötők céhe. Továbbra is elsősorban a Felvidéken és az ország nyugati peremén fekvő városokban terjedtek tovább a gombkötő céhek, pl. Lőcse, Trencsén 1634, Nyitra 1635, Kőszeg 1642. A felsorolás egyben bizonyítja azt is, hogy az ország keleti területein, a török megszállás miatt nem tudott fejlődni az iparág, mert jóval később a török kiűzése után alakultak meg a céhek: Debrecenben, Szegeden, Budán stb. Feltűnő, hogy Erdélyben és az ország déli területén viszonylag kevés gombkötő céh működött. 19 Ennek oka részben a másként alakuló divat volt. Az 1630-ban benyújtott privilégiumot a káptalan — mint Győr földesura — megerősítette. Az eredeti céhszabályzat latin nyelvű, a céhlevelet 1669-ben lefordították magyarra. Az érsekújváriaktól átvett szabályzat a kor szokásait tükrözi vissza, több pontban foglalkozik a céhmester megválasztásával, feladataival: „Hogy a gombkötő Mesteremberek minden esztendőben magok közzül egy alkalmatos Che Mestert vállaszanak közönséges sorsai és egyenlő akarattal az mely az ő che leveleket és láda jókat tarcza és gongyat viselje. A választásnak pedighlen alkalmatos ideje légyen Ur napja élőt való vasárnap." 20 „Először, hogy az Mestereknek munkájára és mi vekre vigyázzon és minden holnapban a Mestereket maga hazahoz hirdettesse. (Lásd 10. fénykép.) És ha valaki magát bizonyos okkal meteny nem tudja szabad légyen az Che Mesternek zalagjat vitetny és mind addig nála tartani valameddigh ket funt viaszt az Chéhének szükségére birságul nem ad." 21 — Másodszor: „Che Mester minden holnapban vagy minden hétben az Mesterembereknek meheket megh lassan, és ha valamelyiknek mehelyében illetlen és szokás kívül való munkát tapasztal, az ollyan Mester ember az közönséges Che Mesterek által bünhödgyék." 22 — Harmadszor: „Ha az gombkötő Mesterek közzül valaki az Che ellen támad, és engedetlen lészen, vagy valamellyet az Mesterek közzül megh bánt tisz115
