Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

tásában jogos valamiféle tudatosságot keresni, kifejeződik bennük a népszínmű érdekegyesítő tendenciája. Vagy még inkább: az anyagi siker reményében egyfajta igazodás a közigényhez.

54 Kilényiék viszont a maguk helyzetét úgy ítélték meg, hogy még egy ideig maradnak. Egy június 17-i hirdetményen bejelentették, hogy „a télen itt Győrben biztosított színi testület egy pár tagok változásával KÖZTÁRSASÁGGÁ alakulván e nemes város kebelében rövid ideig itt múlatása alatt a n. é. közönség előtt néhányszor föllépend." ... „magát a n. é. közönség pártolásába ajánlja a színésztársaság."

35 „A Győrött biztosított volt színi testületnek" (egy másik színlapon „nemzeti színészet"-nek hirdették magukat) nyolc előadásról tudunk. Közben tűrhetetlenül meleg lett, a színészek, a sétatéren deszkabódét akartak építeni, aztán végül a Práterben (a mai Munkácsy utcában) ütöttek össze valami játékhelyet. Csak kétszer használták, pedig szépen kidolgozták a közönségtájékoztatás módozatait arra, hogy hol lesz az előadás. Egyik színlap emellett olvasóegyleti hirdetményt is közölt, Az ördögűző huszár férj (valójában Shakespeare: Makrancos hölgy) előtt egy színésznő Garay János Hadi lant hazám hölgyeihez című költeményét adta elő. A közönség azonban elégedetlekedett, vagy inkább másfelé irányult az érdeklődése, az időjárás sem volt alkalmas a nyári színköri előadásra. A Hazánk pedig így kommentálja a vállalkozást: „Hamlet dán herceg azt monda Oféliának : »Menj a kolostorba \« néhány héttel ezelőtt azt monda egy színigazgató társainak: »Menjetek az önkéntesek táborába!-« S ezen színigazgató igen jól foga fel helyzetét." Szinte minden színlap a közönség támogatásáért esengett, végül elszéledt a társaság. Utánuk még néhány akrobata és bűvész vette igénybe a színházat.

36 De ha előadások nélkül is, a színházépület mint téma elő-előkerült. Természetes elhasználódása és az említett rongálódások után a harmincas évek átépítése, a színészetbiztosító, színházszépítő vállalkozások is csak lassították romlását. Érthető, ha Zichy Ottó a Hazánk 1848. június 1-jei számában a város teendői közt a színház építését a legelsők közé sorolja. November 8-án viszont Kiss Miklós kormánybiztos több középülettel együtt a színháznak is kaszárnyává átépítését elrendelte.

37 A diáki műkedvelés és a Kilényi-társulatból alakult konzorcium 1848 nyarán hiánypótló is volt, már amennyire hiányzott Kottaun német társulata. Érvényes szerződése volt ugyan, április 25-én kellett volna kezdenie, de tekintettel a viszonyokra, március 29-én jónak látta lemondani érkezését. Az így üresen maradt színházban játszottak a diákok és a konzorcium. A következő időszak azután eléggé mozgalmas volt ahhoz, hogy ne kívánkozzék ide társulat, és ne is hiányozzon. Viszont Kottaun előző évi lemondása ellenére is megkapta a színházat 1849 tavaszán. Mikor megérkezett, a császáriak kezén volt a város, aztán április végén visszatértek a magyarok. A helyzetet jól jellemzi a zenekar hegedűsének, Goldmark Károlynak a naplója: „„Mi (németül) magyar hazafias darabokat játszottunk, jómagam egy szólódarabot játszottam a Buda bevételénél megsebesültek javára, a tisztek által rendezett színházi hangversenyen." Az említett hazafias daraboknak ugyan nem sok nyoma van Kottaun műsorában, de annyit következtethetünk, hogy némi igazgatói ügyeskedés árán a nyelvkérdés ebben az élezett helyzetben sem számított politikai pártállásnak.

38 Kritikusabb lett viszont a helyzet, amikor május 23-án megjelent társulatával Hetényi József veszprémi színigazgató, hogy 12 előadást akar tartani. 106