Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

dálkodási, közigazgatási járási és megyei szintre emelkedő kérvényeket, másrészt a közbirtokosságok, uradalmak, falvak eseteiben a közös határrendezések, útépítések tárgyában kelt leveleket, az árendálások kurrenseit. A közbirtokosság a közgyűlését legtöbbször a választott igazgató házánál tartotta. A vármegyei képviselők ritka jelenléteikor a református iskolában. Néhány alkalommal az árendáltatott mészárosház bérbeadásra nem került szobája és a kocsma is a közgyűlés helyei között szerepelt.

25 A közgyűlések évi és havi szóródása erősen váltakozott. A gazdasági munkák elsőbbsége a havi gyűlések megtartásában sokszor éreztette hatását, pl. az aratás és a szüret idején kevesebb a gyűlés. Az évi gyűlések számát a familiát érintő nagy horderejű közös ügyek, pl. tagosítás, privatizálások etc. ugrásszerűen megnövelhetik. (A nemesi közbirtokosság évi gyűléseinek alakulásáról 1. 1. sz. függeléket.) A tisztségviselők megjelenése a közgyűlésekben kötelező volt, a nemtörődömségből történt távolmaradás szóbeli figyelmeztetést vont maga után, esetlegesen a ritka lemondások oka is lehetett. A közbirtokosok erősen változó létszámban és „családi összetétellel" jártak a közös ügyek tárgyalására. Az ülésjegyzőkönyvek listája a részvételi arányokat sohasem fejezte ki pontosan, hisz elsősorban a tisztségviselőket tüntette fel, és csak másodsorban néhány közbirtokos felemlítésével szól a többi résztvevőről. A közös ügyektől történő távolmaradást a compossessoratus megpróbálta megakadályozni, előírva, hogy a tanácskozásokon minden családból egy fő legyen jelen, ki a többieket az elhangzottakról majd értesíti. (1814. V. 1.) A tízes években bár határozatilag nagyobb súlyt fektettek a közös döntésekre, de az egyéni akaratok sokszor törvénytelen megnyilvánulásai és a további távolmaradások a módosítást is szükségessé tették; ebben követelték a részt vevő személy családonkénti kijelölését. (1820. IV. 24.) A közgyűlésekben végrehajtott tisztújításokat már 1824-ben és 1828-ban is az újév első napjaira irányozták elő, de azok mégis Szent György táján és májusban voltak. (1831. V. 25.) Az előbbi szokás fokozatosan csak 1831-től gyökeresedett meg, és ezt a gyűlést a közbirtokosság főgyűléseként tartotta számon. A tisztújítást megelőzően ekkor került sor a directori, perceptori, esetenként a mezőbírói éves számadások revíziójára is. (1833.

1. 6.) A harmincas években e gyűlés iránt volt a legnagyobb az érdeklődés a közbirtokosok között. A látogatottság csökkenéséről forrásunk a következő évtizedben számol be. A közgyűlésekben részt vettek és a tisztségekre választhatók voltak a compossessoratus nagykorú nemes birtokosai és agiliséi.

26 Néha az özvegyek jelenlétéről is olvashatunk. Az Örkényi „maternalisták" és az „extraneus" nemesek a nemesi közbirtokosság önkormányzati tevékenységében nem vettek részt.

27 Nem nemes személyek jelenlétével csak az uruk képviseletében (gazdatisztek, ispánok) vagy a közgyűlésbe idézés esetén (letelepedés) találkozhatunk. A közgyűlés is színhelyévé és eszközévé válhatott a már említett gátlástalan egyéni és családi vagyonszerzéseknek. A legkirívóbb „privát" érdekérvényesítés 1819 májusában történt, amikor egyes közbirtokosok a „familia gyűlése áll orcája alatt" összejőve, a törvényesség megerősített látszatát keltve a járásbeli főszolgabírót is ülésükbe meghíva, a közjövedelmek magáncélokra fordítását hagyták jóvá.

28 E cselekedet 26 közbirtokos személyes tiltakozását váltotta ki a vármegyei közgyűlésen, kik Lehner András személyében maguknak ügyvédet is választottak és a kár megtérítését követelték. 94