Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

A BŐNYI NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁG IGAZGATÁSA A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN (1814-1846) A közbirtokosság (compossessoratus) a szervezett feudális tulajdonközösség egyik formája volt, az osztályos testvérek — illetve felek — és jogutódaik örökségének oszthatatlan (kocsmáitatás, vám-, rév-, vásárjog, azaz a kisebb királyi haszonvételek) és a fel nem osztott javainak közös használatát jelentette. A felosztásra nem kerülő javakból az osztályos felek meghatározott részarány szerint, általában belső telkeik arányában részesültek.

1 A közös tulajdonok megfelelő igazgatásáért, kezeléséért a közbirtokosság közgyűlése által választott igazgató és meghatározott feladatkörökre választott tisztségviselői kar volt a felelős.

2 A közbirtokosság mint önálló közigazgatási egység is képviselhette a települést a felsőbb törvényhatóságok, elsősorban a vármegye előtt. Önigazgatási szervezete sok hasonlóságot mutat a curialis községek szervezetével. Sok esetben curialis felvakban is voltak közbirtokosságok. A nemesi birtoklás e két formáját mechanikusan összemosni mégsem szabad, közöttük a jogi, strukturális azonosságok feltűnőek; a különbségek genetikus, összehasonlító kimutatása, amely a pontos fogalmi körülhatárolás alapját is jelentené, még történettudományunk megoldandó feladatai közé tartozik.

3 Dolgozatunkban a nemesi összeírásokban praediumként

4 feltüntetett Győr vármegye pusztai járásában, Komárom vármegyével határosán elhelyezkedő bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatását kívánjuk bemutatni. Munkánk legfontosabb forrásai az 1814—1846 között folyamatosan vezetett és fennmaradt közgyűlési jegyzőkönyvek voltak.

5 Célunk egy, az időszakunkra már kialakult önigazgatással rendelkező compossessoratus állandó és ideiglenes elemekből álló szervezetének és ezek hatásköreinek a megrajzolása. Témánk részletes kifejtése előtt szükséges a „familia" terminus helyi használatának a magyarázata. A XVTfl. században a közbirtokosságot többnyire a „familia" főnévvel jelölték, mely egyrészt a közbirtokosság „megteremtőjét", Iványos (H.) Miklóst és leszármazottait, a három fiág utód nélküli halála után egy fiágból, hat leányágból és a beházasodottakból álló rokonsági rendszert jelentette, másrészt a compossessoratust, mint birtoklási formát, igazgatási egységet. (A „familia" első jelentése a nemzetség szinonimája is.)

6 A XIX. század elején a „familia" kifejezés megtartotta a compossessoratussali azonosítást, de elsődleges jelentése fokozatosan a háttérbe szorult. Az írott forrásokban ekkor kezdték a „familiák" többes számú alakot használni, ami a hét osztályos családot — a nemzetségek elnevezését is használták — jelentette. Az elhalt fiágak osztályrészeit megszerző Iványos és Sáry családok

7 voltak a közbirtokosság „elsőrendű femiliái", a további öt pedig a „másodrendű familiák". Ezt alapul véve osztották fel a compossessorok egymás között a közbirtokos községre kivetett adókat. (Pl. országgyűlési adókivetések.) Dolgozatunkban a „familia" kifejezést csak a mindvégig fennmaradt másodlagos értelmében használjuk. 91