Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

« alapról szembeszállt „a kormány tekintélyét gyengítő liberalizmussal", és a „kiterjesztett népszabadság és erélyes központi hatalom" egységének elfogadására szólította fel a megyei liberálisokat.

128 Kautz, a jogakadémia leendő rektora elméleti magyarázatot adott a kormány lépéseihez, „a társadalmi önkormányzat és az egy központból kormányzó államigazgatás" korszerű, polgári elemeket tartalmazó felfogásához, magyarázatával azonban nem tudta igazolni és főleg elfogadtatni a kormány lépéseit, a megyei önkormányzat letörését. Zichy főispán őrlődött a „supremus moderator" szerepkörben. Feladata szerint minden erővel a központi utasításokat kellett végrehajtania, de konzervatív-liberális lelkiismerete szerint vonzódott a megye történelmi jogainak érvényesítéséhez. 13 hónap múltán, 1868. március 28-án végképp feladta a kilátástalannak tűnő egyeztetési küzdelmet, lemondott és otthagyta Szabó Kálmánnak az egész megyei közgyűlést. Utóda gr. Viczay Héder kinyilvánította a megye jogát, hogy a „kormányra befolyást gyakorolhasson".

129 A baloldal és a „balközép" liberálisai úgy megerősödtek ezáltal, hogy lemondatták alispáni méltóságáról Gyapay Dénest, a Deák-párt legfőbb támaszát és Goda Lajost, a megyei törvényszék elnökét. Helyükre határozott „balpárti" elveket valló személyek kerültek Matkovich János és Zmeskál Sándor személyében. Ebben a helyzetben lépett Győrött a történelem színpadára a szervezett munkásosztály, mely a konzervatív-liberális erők mellett új politikai tényezőnek számított a kiegyezés megszületése utáni átrendeződésben. A kisüzemi munkások és a gabonarakó napszámosok kikötő környéki megmozdulásai már potenciális veszélyt jelentettek a közrendre és közbiztonságra, ezért a polgári rétegek szervezett, ám irányított és kézben tartható formát adtak a munkástörekvéseknek. így alakult meg 1867. június 11-én Győr-Újvárosban, 400 munkás jelenlétében a Győri Munkásegylet Puntigám Rezső vezetésével. A megfogalmazott célkitűzések a „nemes összetartásra", „a valódi munkásbecsület felébresztésére", a segélyezésre és a hitápolásra predesztinálták az egylet munkáját. Az első szervezeti forma létrejöttével elindult a győri munkásság az osztállyá szerveződés útján, mely mint tudatos politikai tényező a dualizmus későbbi évtizedeiben vált realitássá. Mindenesetre Győrött is a „60-as évekbeli átalakulások nyomán az erős feudális maradványok ellenére viszonylag gyors fejlődésnek indulhatott a tőkés termelés, kialakulhatott a polgári társadalom, végbemehetett a munkásság osztállyá szerveződése.. ."

m S itt a politikai küzdőtér eseményeinek krónikáját le is zárhatjuk. 1867 januárjában a leköszönő Balogh főispán „a várva várt remény teljes jövőnek" nevezte a közelgő kiegyezést, csupa reménnyel és bizakodással teli volt a konzervatív-liberális közélet, „a nemzet... hála érzületétől lelkesülve üli életének egyik legmagasztosb ünnepélyét.. .".

D1 Pár hónap múlva, a megyei önkormányzat vitájában újra megbomlott a mindig sebezhető liberális egyetértés. Nem kellett egy esztendő ahhoz, hogy Győr megyében új repedés mutatkozzon a dualizmus nehezen összetákolt szerkezetén. A közjogi viták és a „nagy nemzeti alku" egy időre elfeledtették a közjogi és a szociális feszültségek keltette ellentmondásokat, ám a liberális baloldal „új hulláma", polgári szemlélettel kitekintett a vármegye szűk látókörű provincializmusából, s nagyobb politikai mozgásteret követelt magának az államigazgatás, a gazdaság és a társadalom különböző területein. Apái örökségéből büszkén vállalták mindazt, amire csaknem két évtized múltán 1848 még mindig történelmi sikerélményt adott, de nem vállalták a 60-as évek súlyos morális tehertételét, a közjogi csatákban megingott hitet, a megtépázott önbecsülést. Ami az apáknak 1867-ben többé-kevésbé győzelem volt, nekik ez már egy másfajta cselekvés és gondolkodás kibontakoztatásának lehetőségét jelentette, melyben nincs helye a visszatekintésnek s a lelkiismereti vívódásnak. Nekik az 242