Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

folytatta, hagyták kínlódni a közigazgatási teendőkbe terjesen belefáradó s egyre nagyobb zavarokat teremtő hatóságokat. Sennyey elődje kemény stílusában marasztalta el a megyét, mert az adóképesség megállapításában és a fagykárok felmérésében hanyag és erélytelen munkát végzett. „Az alantas politikai közegek részvétlenségének és tétlenségének" kárhoztatása az új hatóságok kinevezéséig állandó gyakorlat maradt.

108 Balogh a járási főszolgabíróknak folyton csak azt hangoztatta, hogy „a hatósági súrlódásokat kívánatos mellőzni", amellyel alapos bizonytalanságba kényszerítette működésüket. Az egyletek korábbi politikai szerepvállalása szinte teljesen megszűnt, egyre inkább jobboldali befolyás alá kerültek. Az olvasóegylet az 1866. január 5-i tisztújítása alkalmával teljesen a „Kautz párti" jobboldal kezébe került (Ziska, Beké, Jerfy, Nedetzky stb.), a baloldali Zmeskál Sándor egyleti titkárt lemondatták. Negyvennyolcasságukat megvalló személyek törekvéseit egyre nagyobb közöny vette körül, itt-ott a politikai elszigetelődés veszélye fenyegette őket. Jellemző a győri közhangulatra, hogy amikor Wiezigmann sörödetulajdonos politikai hovatartozását tudakolták, azt a választ kapták, hogy „48-as, mert nehezen boldogul".

109 A közjogi kérdésekben korábban kezdeményező Győr megye visszaesett a „Pestfigyelő" passzivitásba. A Győr városi középrétegek arra a hazafiságukra és liberalizmusukra voltak büszkék, amit nem ők, hanem Kautz Gyulán keresztül a pesti Deák-párti jobboldal diktált nekik. A Közlöny — mely a júniusi lefoglalás után csökkentette szélsőséges jobboldali hangvételét — „az arisztokráciától fénylő" Pestet dicsőítette, s megjegyezte, hogy ezalatt „Győrt a polgári egyenlőség egyszerű köntöse födi", s valójában nem történik semmi, ami cselekvési lázba hozná. Míg Pest „egy megifjodott öregúr" látszatát keltette, addig Győr a „megöregedett ifjúét".

110 Egyetlen kérdésben volt valódi egyetértés a hatóságok és a különböző politikai csoportok között: a jogakadémia visszaállításának ügyében. Simor János 1867. február 9-i hercegprímási kinevezésével az akadémia ügye jelentősen előrehaladt, mivel a szociális-kulturális intézményalapításokban jeleskedő főpap kezdettől fogva támogatta az akadémia visszaállítását. Az országgyűlés két házának vitáit Győrött és a megyében nem kísérte értékelhető reagálókészség, a figyelem messze alatta maradt az 1861-es időszaknak. Kautz képviselőházi szereplését Győrött mesterségesen felszított ünneplés övezte, a jobboldal fenntartás nélkül bízott a Deák-párti jobboldalon elhelyezkedő képviselőjében. Az osztrák államadósságokhoz való hozzájárulás vitájában Kautz országgyűlési elszigetelődését Győrött elhallgatták,

111 felnagyították viszont „a nemzetgazdasági bizottság jelentésében" és a 67-es bizottságban vállalt szerepét. Kálóczy Lajos 1867. január 12-én lemondott képviselői mandátumáról, mert — mint mondotta — „az alapítványi alapok kerületi gazdasági főtiszti állomások egyikére kineveztetett".

112 A volt radikális 48-as Kálóczy egyre inkább jobbra csúszott 1861 után, politikai szerepe és tekintélye 1865-ben a minimálisra csökkent. Helyére a péri választókerületben a Londonból hazatért Rónay Jácintot választották meg, aki választási beszédében nagy lelkiismereti vívódások között, plebejus forradalmárságát feladva a békülékenység, az uralkodó és a nemzet közötti kompromisszum hívének vallotta magát. Megválasztása ellen panaszt nyújtottak be, melyet az országgyűlés igazolóbizottsága elutasított. Eöry Sándort „A községek és a megyék végleges rendezése tárgyában választandó bizottmány" tagjává választották, liberális baloldali szellemét végig megőrizve a megyei képviselők közül egyedül ő szavazott a 67-es bizottság javaslatainak elutasítása mellett.

113 A főrendi háznak hét Győr megyei tagja volt,

114 közülük a vitában Zichy Bódog, Simor János és Zichy Ottó vett részt. A felirati vitában Zichy Ottó — hűen 1861-es álláspontjához — a király „rossz tanácsadóit" okozta az ország bajaiért, elutasította az abszolutiszti238