Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

Október végére Győrött a liberális jobboldal annyira kiélezte a követválasztás okozta politikai konfliktusokat, és a széles közjogi vita helyett annyira felerősítette a Kautz melletti „érv-háborút", hogy a Deák Ferenctől kölcsönzött „elv-következetesség" szelleme komoly csorbát szenvedett.

92 E téren a baloldal sem tétlenkedett. Megtámadták Kautz ún. függetlenségét, mivel a győri képviselői felszólításra korábban Kautz úgy nyilatkozott, hogy „ő nem független, nem is szavazhatna a kormány utasítása nélkül", ezért nem fogadhatja el a képviselői felkérést. Az ügyben keményen támadó Xántus Jánost a pesti sajtó pártmanőverrel, „fondorlattal és irigykedéssel" vádolta meg, egyedül Eötvös József jegyezte meg a Pesti Hírlapban, hogy úgy látszik, „nem kell a bőtudású ember" a győrieknek.

93 Győrött a választási vita elfajult, a személyeskedő, gyalázkodó szócsaták káoszában a baloldali pozíciók egyre relatívabbakká váltak, s a választási harc kimenetele az elbizonytalanított közvéleményben nem ígérte a baloldal 1861-hez hasonló győzelmét. Egy korabeli kortesrigmus jól fejezte ki a győri választási harc erőviszonyait és stílusát:

94 „Kiáltozzák Kautzot nagyon, Éczi mondja: üssük agyon, Kozma mondja: ne bántsd őket, Úgysem leszünk mi már követ." Az elveiben határozott, erkölcsében tisztességes Kozma november 5-i képviselőjelölti „hitvallása" a bizonysága annak, hogy nyomasztotta Kautzcal szembeni hátránya, ezért feltűnően rövid beszédében csak személyes politikai álláspontját fejtette ki. Elhatárolta magát attól a párttól, mely „a kibékülést és egyezséget mindenáron akarja", mert ennek ára „a haza szabadsága és függetlensége". O is kívánta a békességet, de „ez alatt csakis a 48-ki törvényeknek teljes és tökéletes életbeléptetése értendő". Többszörösen hangsúlyt adott a 48-as törvényeknek, melyekből „egy betűt sem engedni", hangzott elhatározott szándéka. Emelt hangon támadta a „közös ügyek létét", melyek „ürügye alatt malomköveket akarnak a nemzet nyakába akasztani, hogy így szabadsága, önállósága és függetlensége elfojtassék".

95 Krisztinkovich Ede (a kortesrigmusban szereplő „Éczi") szélsőbaloldali képviselőjelölt, hazafiságtól túláradó, dagályos hangvételű beszéde nem tartalmazott igazán értékelhető baloldali programot, hacsak azt nem, hogy a „honszeretet áldozatainak politikai jogaiba való visszahelyeztetését" követelte. Némi támogatást azzal szerzett, hogy követelte a város közigazgatási önállóságának és a jogakadémiának a visszaállítását. A kereskedelmi gyűlde nagytermében tartott választói beszédek közül a legnagyobb figyelmet Kautz Gyula november 1-jei bemutatkozása keltette fel. Úgy vallotta meg az 1848-as törvényekhez való ragaszkodását, hogy közben azok revízióját fejtette ki, vagyis a „nemzet jogait és szabadságát... az új kor követelményeivel és iránylataival" kívánta összhangba hozni. „Combinait reform-rendszere" alapjában „fejünk legnagyobb státuszgazdája, Gr. Széchenyi eszméjeire" épült. A győri pénzarisztokrácia — mely leginkább akarta Kautz győzelmét — elégedetten hallgatta „az anyagi érdekek előmozdításáról", a hitelélet, a vám, a külkereskedelem, a „birodalmi budget" fejlesztéséről, „a vagyonosodás új forrásairól" kifejtett nézeteket. Az ország gazdasági fejlődését „a birodalom nagyhatalmi állásának" vetette alá. A nemzet az uralkodó dinasztiával „fölbonthatatlan egyesülési kapcsolatban áll", s hangsúlyozta, hogy az örökös tartományokkal „egymásra vagyunk utalva az érdekkölcsönösség és évszázados viszonyosság" jegyében. Hosszúra nyúlt beszédében hitet tett „az új honrendezés óriási műve" mellett, s megvallotta, hogy „távol áll tőle minden szenvedélyeskedő túlzás, mely csak rontani tud, de építeni sohasem képes". Őszinte híve a kiegyezésnek. 234