Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

méketlen nádas földterületére az adókulcs kiigazítását kérte, s egyben követelte a keménykedő bíró (Lacza János) hivatali elmozdítását.

74 Mások az úrbéri rendelet végrehajtása körüli panaszaikkal ostromolták a létszámgondokkal küzdő megyei hatóságot.

75 Győr város több mint 50 ezer forint, előző évből maradt költségvetési hiánnyal küszködött; kiegyenlítését a kereskedőtőke — mely ilyenkor mindig segítségére volt a városnak — „a fennforgó viszonyok közt" nem vállalta át. Ráadásul ebben az időben hamis bankjegyeket találtak Győrött, mely tovább fokozta a pénzügyi bizonytalanságot.

76 Sivárság és pangás jellemezte a győri piac életét, s ,,a pesti és bécsi kereskedők bugyogó zsebbe dugott kézzel állnak és a győri vásárok fénykoráról elmélkednek". Elmaradtak a szomszéd megyék birtokosai is a vásárokról. Olyan kihalt a pár évvel azelőtt még a tömegnyüzsgéstől, piacától, boltjaitól, vendéglőitől zajosan lüktető város napi élete, hogy a lap szerkesztője dühösen panaszolta keservét: „Még egy becsületes verekedés sincs, mellyel egy rovatot meg lehetne tölteni."

77 A tranzit gabonaszállításokban némi élénkülések elő-előfordultak, emiatt viszonylagos nyugalom volt a kereskedelemben és a kikötő környékén. A gabonaszállítások kisebbnagyobb konjunktúrái következtében egy szűkebb kereskedő-tőkés csoport úgy megerősödött Győrött ebben az időszakban, hogy megbuktatta a Latzenbacher fivérek szállítási vállalkozását. 1865-ben önálló győri gőzhajózási vállalat alakult, és a gabonakereskedők „szállításokban magokat idegen rendelkezésektől emancipálták". A Trieszti Lloydtól százezer forintért két vontatóhajót vásároltak (Xántus János szakértelmére bízták a vásárlást), melyek jóval nagyobb vonóerővel rendelkeztek, mint az említett szállítási vállalaté. A bécsi lapok üdvözölték ezt a lépést, mert ez biztonságosabbá tette Bécs délvidéki gabonával történő ellátását.

78 A politikai közöny és a passzivitás közepette — 1861-hez hasonlóan — ismét Kozma Imre törte meg a csendet, miután apróbb hírekből azt a következtetést vonta le, hogy ősszel esetleg ismét összeül az országgyűlés. Kozma Deák húsvéti cikkében megérezte a 48-as törvények revízióját, ezért figyelmeztetésül és okulásul (s azért, hogy „jogainkat jól megérthessük") közreadta Goldsmith: Angolhon története című fordítását, melyet korábban ő fordított le angol nyelvből. Mint polgári demokrata és elhivatott republikánus a 48-as törvények alkujáról nem is akart hallani. Sőt a kiadvány mottójának szánt bevezetőjében kimondta, hogy „a polgári szabadság nélkül nem lehet igazságot követelni". A polgári szabadságot pedig a 48-as törvények biztosították az országnak, s számára a kiegyezési szándék a nemzet jogainak elárulását jelentette.

79 Kozma fellépésének és a bécsi lapok híreinek hatására 1865 júliusától lassan újraéledt a közjogi kérdések többször megfeneklett vitája. A Győri Közlöny új szerkesztője a győri liberálisok és polgári erők egy része érdekeinek „új színt" adva megtámadta a „természetellenes kiváltságokkal" rendelkező földbirtokos „inteligenciát", és ostorozta tudatlanságát, „külcsillogását" és „hetvenkedését". Gúnnyal illette a tudományosságot lenéző vidéki nemeseket, akik a megoldatlan közjogi kérdések láttán inkább „mártíromságot szenvednek", a passzív visszavonulást áldozatvállalásnak tüntetik fel, s nem értik meg a kor szavát, nem képesek az új követelményekre odafigyelni. Kálóczy Soma a „nem dolgozó úr" mentalitása helyett „az okosan számító ész", a munka, a szorgalom erényét ajánlotta, mert szerinte „a nemzeti jólét virágzásba hozásának" ez az alapja. Csukássi, a lap szerkesztője a kereskedők és iparosok közötti vitát elemezve „a 48-diki vihar és az év óta több légköri vihar" után „valódi üdv"nek azt látta, ha „visszatér a higgadt megfontolás", és „az erőszak nem hatalom ott, ahol az életnek magasabb törvényei érvényesülnek".

80 229