Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

lesznek feladni még az 1861-es alkotmányos platform egyes pontjait is. A magányosságában bölcselkedő dr. Kovács Pál így jellemezte a provizórium szomorú, zárt hangulatú és fojtó légkörű győri éveit: ,,A kalmárok elijednek, A farsangon nem lesz profit... S a szent haza mély gyászban van Tavasz helyett, képe télnek.. ,"

69 A sérelmi politika megingása, konpromisszumos szándékok Az 1865-ös év első felében tovább mélyült a provizórikus közigazgatás politikai válsága. A megye liberális és polgári rétegeiből szinte teljes mértékben kihunyt a közéleti gondolkodás és a politizálókészség. A Balogh-adminisztráció bármennyire is kívánta és akarta önmagát s a rendszert elfogadtatni, népszerűsíteni, összességében nem tudta a liberális főerőket a közéleti szerepvállalásra rábírni. Néha úgy tűnt, hogy valósággal kereste a liberálisok kegyét. „Engedékenysége" következtében igen gyakorivá váltak a kihágások és a különféle törvénysértések. így fordulhatott elő, hogy a budai hadifőparancsnokság elmarasztalta a megyét amiatt, hogy „a hadköteles korban álló egyéneknek nagy számmal adatnak ki nősülési engedélyek". Pálffy helytartó minden korábbi szigorát felülmúló keménységgel utasította a főispánt, hogy lépjen fel határozottabban „a közrend és közbiztonság... bujtogatói ellen". A megyei hatóság egyszerűen képtelen volt érvényt szerezni annak a központi rendelkezésnek, hogy a községek adják át az 1861. november 8-a utáni „bűnös cselekmények ügyeit" az illetékes katonai hatóságoknak.

70 Baj volt az alsóbb fokú közigazgatással is. A szentiváni bíró „egy feddhetetetlen jellemű 65 éves telkes gazdát" vasra veretett, mint egy közönséges gonosztevőt, pedig — ahogy a sajtó füstölgött az ügyön — az 1848-as törvények kimondták a törvény előtti egyenlőséget, az 1861. évi országgyűlés pedig eltörölte „a nemes és a nem nemes közt létesült különbséget". A felháborodás miatt a főispán azonnal szabadon bocsátotta az egyébként ártatlan szentiváni telkes gazdát. Volt olyan eset is, amikor a hatóságot ért sérelmet központilag próbálták eltussolni: a megyei törvényszék egy hagyatéki ügyben elutasította Sibrik Antal csécsényi birtokos „tulajdonosi keresetét", ami miatt Sibrik a kancellárián igen súlyos vádakkal illette a törvényhatóságot. A megye rágalmazás címén büntetőeljárás alá akarta vonni a dühöngő középbirtokost, de a helytartótanács a lépést „nem tartotta időszerűnek, sem szükségesnek".

71 Újabb erkölcsi kihágásokért kellett büntetni a megyei szolgálatban levő pandúrállomány egyes tagjait.

72 A kormányzati rendszer válságának legfőbb bizonyítéka, hogy képtelen volt a megye számára kirótt adót teljes mennyiségben beszedni. A Soproni Kerületi Pénzügy igazgatóság 1865 augusztus végéig felfüggesztette „a földmíves lakosság elleni katonai adóvégrehajtást" a kedvezőtlen gazdasági viszonyokra hivatkozva. Ezzel azonban „még tetemesebb lett" a megye adóhátraléka, a hatóságok „erkölcsi súlyuk teljes latbavetésével" sem tudtak eleget tenni a kincstári kívánalmaknak. Újra alkalmazták Miller József, volt győri pénzügyigazgatósági biztost, aki az 1862-es adóbehajtásoknál „nagyobb részt községi érdekek előmozdítása körül ritka erélyességet és szorgalmat tanúsított".

73 Az erélyes végrehajtás csak fokozta a falvakban a rendszer iránti ellenszegülést. Csanak, Kisbaráti, Nagy Ecs, Szentiván a fogyasztási adó elengedését követelte. Koroncó a ter228