Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

forint adóhátralék volt még. Közben a tagosítást befejezett községektől a földadót is követelték. A falvak egyre nagyobb szociális nyomorba süllyedtek. Győr panaszkodott az előfogatok nagymértékű igénybevétele miatt, amelyet a császári csapatok egyes állomáshelyeikről történő átszállításakor vettek igénybe. Voltak napok, amikor 20—30 fogat „volt kiállítandó".

51 Panaszukat nem orvosolták, de hozzájárultak a városi „regálé" szedéséhez. A „regálé" az italmérés haszonélvezeti jogára kivetett adó, amely évente 8 ezer forint bevételt jelentett a városnak. Az adóhátralék beszedése egyre inkább eltolódott. 1864-ben már „zálogolások" és „tilalom alá vett összegek", ingatlanok szerepeltek az adót szedő pénzügyi szervek listáján. A pénzügyi és a közigazgatási hatóságok között viták keletkeztek — volt, amikor az ütközések politikai konfliktussá nőttek.

52 Az 1863-as adóbehajtás nemcsak az általános elszegényedést idézte elő, hanem a társadalom minden rétegében, de főleg a városi és falusi szegények körében növelte a rendszerrel szembeni ellenállást, a provizórikus hatóságok elleni gyűlöletet. Mindezekből következik, hogy az adóbehajtás, az árvíz és az aszály tömegméretekben pauperizálták a városi és falusi néprétegeket. Sok kiskereskedő és kisiparos jelentett be csődöt, és elhagyták Győrt. Ugyanakkor a Jerfyek (Hergesszellek), Zechmeisterek, a Preng (Peregi), a Perlaky családok, a győr-szigeti és a belvárosi zsidó kereskedők tovább gazdagodtak. Nőtt a tőke koncentrációja egy szűk, vállalkozó-kereskedő tőkéscsoport javára. Ők Füred helyett Karlsbadba és Marienbadba mentek a fürdőidényben, azalatt Győrött félelmetesen növekedett a kolduscsapatok száma. Piacnapokon rendőri erősítést kellett kirendelni a Duna-partra és a vásártérre. Éjszakai pihenőre a Kálvária utcát lepték meg, s „az egész utcát végig feküdték... a nyomorékok undorító alakjai".

53 A polgári önérzet felháborodott azon, hogy nem lehetett Győr belvárosában sétálni, mert „lépten-nyomon koldusokba botlik az ember". Zichy Ottó szerint 1862 januárjában naponta 2000 napszámos várta a piacon, a Rába-parti raktáraknál és a Duna-parti hajóknál, hogy munkát kapjon, s a jó pénznek számító 3-4 forint napszámhoz hozzájusson. Nádorvárosban és Újvárosban, a megye falvai közül Markotán, Balonyban, Dunaszegen gyújtogatási hullám vonult végig. Kapi és Réti községek határában felgyújtották a nádast, melynek következtében meggyulladt a hányi tőzeg. A győri nádorvárosi tűzvész 252 családot tett hajléktalanná. Mindennapivá váltak Győrött az utcai és kocsmai verekedések. A Zeiner-vendéglői események híre az udvari kancelláriáig is eljutott, s Nagy Pál kapitány középkori eljárásnak minősített botbüntetése általános felháborodást váltott ki.

54 A szigorú vizsgálat elrendelésére Baloghnak be kellett ismernie, hogy „Győr városában... a vidéki napszámosoknak naponkénti szaporodásával a rendőri közegeknek teendői amúgy is mindinkább terhessé válnak... a társadalmi rend hamar megzavarható, s mint ez már két ízben a napszámosok összetódulásakor... egy ízben emberi élet áldozattal mégis történt..." A csalódott dr. Kovács Pál versben adott hangot elkeseredettségének: „Furcsa világ, bomlott világ, Mikor lesz ennek már vége. Fölvirradé még e földnek, Régi igaz dicsősége". A polgári lelkület a megbántottságot hamar félretette, és az egyre növekvő nyomort pénz- és terményadományokkal próbálta enyhíteni. 1863. október 11-én az egyletek, leginkább a gazdasági egylet felhívására 3000 forint készpénz, 565 mérő búza, 345 mérő rozs és 180 mérő árpa gyűlt össze, melyet a városi és a falusi szegénység között azonnal kiosztottak. A gyűjtés enyhítette a nyomort, de csak kis részben és rövid ideig oldotta meg a városi szegénység ínségproblémáit. 1864 januárjában a polgármesteri jelentés bevallotta, hogy „ez a kevés pénz hamar felemésztődik... a szegénység száma pedig mindinkább szaporo224