Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)

megkerülte a hatóságot, s önállóan küldte el Pestre az összegyűjtött segélyszállítmányát. Meg is jegyezte Balogh Kornél Szabó Kálmánnak írott levelében, hogy „sajnálattal kellett tapasztalnom: hogy a bizalom, tellyes felhívás óhajtott siker nélkül maradt... s reményt alig táplálhatok, hogy a tisztelt bizottmány (a gazdasági egylet segélyező bizottmánya) bár mi iránybani közeledésre hajlandónak mutatkoznék".

33 Bár Baloghnak, a nyilvános tisztiszéki ülések tartására kidolgozott tervét a részvétlenség megbuktatta, törekvéseire mégis felfigyeltek Győrön kívül is. Forgách Antal Esztergom megyei főispán 1863 októberében magánlevelet írt Balogh Kornélnak, melyben az udvari kancellárián hallott véleményekre hivatkozással tanácsot kért a megyei alkotmányos önkormányzat visszaállításáról, mivel — írja Forgách — „Méltóságod részéről hatályos lépések lettek megkísértve".

34 Balogh ismételten kifejtette, hogy a jelenlegi főispáni rendszert meg kellene szüntetni („a kormány emberének tekintik"), de elvetette a korábbi alkotmányos bizottmányok visszaállítását is, mert nézete szerint „igen ritkán képes magát választói irányban olly függetlennek tekinteni, hogy tiszta meggyőződését kövesse". A megyei élet feltámasztását kívánta „az 1848-ki törvények általi egybeolvasztás útján", melyben a politikai-közéleti jogokat a közbirtokosokra és az értelmiségre terjesztené ki. A 48-as törvényekből a polgáriakat kitörölné, de minden ősi alkotmányos nemzeti jogot visszahelyezne. Ez a közjogi kérdések megoldására szánt koncepció különösebb figyelmet nem érdemel, hiszen konzervatív tartalma nyilvánvaló. A király- és udvarhűség, a 48 előtti rendiség és a 48-as törvények úgyszólván kibékíthetetlen szimbiózisa igen ellentmondásos koncepciónak tűnik. Legfőbb baja, hogy senkinek sem kellett: Pálffy és a kormánykörök túl liberálisnak, a konzervatívok eklektikusnak, zavarosnak, a liberálisok pedig konzervatívnak tekintették. Ebből következik, hogy nincs is felismerhető társadalmi bázisa, melyre építkezik. Realitása sem volt, hiszen néhány liberális megingása ellenére, fő erőik masszívan szembehelyezkedtek Schmerling rendszerével, mely a jogeljátszás elméletét hangoztatva semmiféle autonómiát nem biztosított a magyar érdekeknek, de még a vita és az érvelés lehetőségét is mereven kizárta, forradalmi ellenszegülésnek tekintette. Ám a gúzsba kötött közélet feloldásának, az önkényuralom tagadásának, a megyei politikai köztér felélesztésének szándéka mindenképpen figyelemre méltó Balogh törekvéseiben. Balogh munkájának voltak kisebb „eredményei", mert 1863-ban újabb két, volt alkotmányos tisztviselő lépett (Mersich Ignác, volt megyei főjegyző, Szabó Benő városi tanácsos) a provizórikus hatóság szolgálatába. Átütő sikert azonban nem ért el a megyei liberálisok körében, sőt 1865 és 1867 között úgy gyakorolta a hatalmat, hogy a megye politikai irányítása már Szabó Kálmán és a liberálisok kezében volt. Balogh főispánt még üléseikre sem hívták meg. A társadalmi ellentmondások kiéleződése A provizórikus kormányzati rendszer Győrött felsőbb utasításra eléggé kényszeredetten kérte számon az 1861-es alkotmányos évben elkövetett „bűnöket". A helytartótanácstól jövő, szokatlanul szigorú hangvételű vizsgálatokat Baloghnak a sorozatos adómegtagadással egyidőben kellett végrehajtania. Ki kellett vizsgálni Kurucz János újfalui lakos, a 19. számú gyalogezred szökött katonájának ügyét, mert az alkotmányos bíróság „erőszakot ellene nem szegezte", sőt Németh Sándor, az „átvett" főügyész a válaszadást elintézte azzal, 219