Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

példányainkon. A XIX. század második felében — feltehetően a dekoráció hagyományainak elhalványulásával — gyakran fordított a védőszent-ábrázolások elhelyezése. A hangsúlyos méretű zászlóképek mellett kaptak helyet az állami és városcímerek. Megtalálhatjuk őket a rúd felőli oldalon, egymás alatt a magyar kiscímer és a birodalmi címer kétfejű sasos elemének ovális pajzsra helyezett rajzát a mészárosok zászlóján (1782), de többnyire a zászlókép fölött kétoldalt láthatók különféle, a barokk által kialakított fantasztikus pajzsalakokra emelve, mint a szabók (1762), fuvarosok (1769), cipészek (1770), molnárok (1782), takácsok (1789) zászlaján. Nem szerepel hatósági címer a kovácsokén (1782), asztalosokén (1788), kádárokén. 1802-től, a szűcsök zászlóján figyelhetjük meg, egy oldalra csak egy állami címer kerül, megosztva a német, illetve magyar, a céh vegyes etnikai összetételét követve. A magyar lakatosok mindkét zászlóoldalra csak a magyar kiscímert rajzoltatták 1808-ban. 1825-től — a fazekasok céhzászlójával kezdődően — a magyar államcímert a győri városcímerrel társítják a céhzászlókon. Bár a szabók — gyűjteményünk legkorábbi — zászlóján is szerepel a Mária Terézia által adományozott győri címer, elterjedése feltételezhetően a reformkor nemzeti szellemének köszönhető. Ugyancsak ennek tulajdonítható, hogy a fuvarosok zászlajának osztrák címerképét utólag leragasztották. (11—16. kép). A címberábrák között szakmatörténeti szempontból a mesterségjelvények érdemelnek különös figyelmet. A szerszámábrázolásos, hagyományos céhcímerek általában a zászlókép alatt, középen kaptak helyet, míg a főképp termékábrázolással jelképezett szakmai jelvények párosával a zászlókép alatt kétoldalt szerepelnek. Címerszerű mesterségjelvényt festettek a szabók 1762-es és 1828-as zászlóaljára, koszorúba foglalt, nyitott szárú olló fölé helyezett körző formájában. Ovális kartusba szerkesztették az asztalosok szerszámaiból formált címerképet a zászlóképek alá. Ilyen elhelyezésű a szűcsök hermelinbőrös és a gombkötők kócsagtollas címere. A takácsok három vetélőből szerkesztett hagyományos jelvényét két ágaskodó oroszlán tartja, akár a szűcsökét. A lakatosok keresztbe tett kulcsokból és pisztolypárból álló emblémája a zászlókép mellett kapott helyet. (17—20. kép) A termékábrázolások a zászlószöveget fogják közre a német cipészek 1770-es zászlóján, hasonló a csizmadiazászló mesterségjelvényének és a német fehérpékek zászlóján szereplő péksütemények elhelyezése is. (21—24. kép) A zászlóink nagy részén megtalálhatók a szöveges és képi információk, gyakran együtt az összes formula. Néhány példányon a lehetséges díszítőelemek egy részét találjuk, de meghatározásukat a jelzések egybevágó tartalma lehetővé teszi, mint az asztalosok szöveg nélküli zászlójánál a frigyláda zászlóképe és a félreérthetetlen asztalosjelvények, vagy a kádárok (1793) zászlóján Szt. Orbán védőszent képe és a mesterkönyvből azonosítható nevek segítségével. Egy zászló jelrendszere hiányos annyira, hogy az általánosítható értelmű szentképek — Szentháromság és Immaculata — a sarokba írt évszám (1812) és egy MT monogram alapján céhhez kapcsolásuk nem megoldható. 3. A zászlóképek művészettörténeti vonatkozásai Hazai gyűjteményeinkben fennmaradt céhzászlóanyag túlnyomó része XIX. századi készítésű. Ennek az időszaknak a zászlótermése már a kevésbé igényes festői-dekoratőri teljesítményekről tanúskodik. Ennek megfelelően a gyűjteményismertetések méltatásai sem iparművészeti, sem történeti szempontból nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a 151