Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

s így azt hittem, hogy ama őrvezetőnek jelenléte felesleges. Erre Görgey azt mondta: „Ön nem ismerheti az én századomban levő altiszteket, s így nem tudhatja, hogy kiknek szabad az én századomból kimenni, s kiknek nem; azért rendeltem én ide ezen embert". Ezután elment. Egy Szabó nevű káplár, aki a szabadságharc után velem szolgált a Don Miguel ezrednél, beszélte Görgeyről, hogy egy csata alkalmával, ahol Görgey már mint tábornok vezérelt, egy honvéd a csatatérről visszahátrált, Görgey odalovagolt hozzá, s kérdé tőle, hogy mért megy vissza, a fiú azt felelte, hogy rosszul érzi magát, a feje igen szédül. Erre Görgey ezen szavakkal: „várj fiam, majd adok én neked orvosságot" — kardjával a fiú fejét kétfelé szelte, őneki pedig, mint káplárnak parancsolta, hogy egy másik honvédet, aki szintén hátrált, fegyverével lője keresztül, s ő kényszerülve volt a hátráló honvédet agyonlőni. Azt mondta ezen káplár, hogy ritka csata volt, ahol Görgey egynehányat a maga embereiből le ne vágott volna.. ,

39 Görgey nem soká volt az 5-ik zászlóalljnál. Még Győrből elment. E végett egyszer este Győrben a nagykaszárnyában tüntetés is volt. A második század meghallván azt, hogy Görgey a századtól eltávozik, elkezdett zúgni és forrongani, s a kaszárnyában még bent volt egy tiszthez (de már nem tudom, hogy ez a tiszt ki volt) kérdést intéztek, hogy igaz-e miszerint Görgey a századtól eltávozik? Amire a tiszt iparkodott a lázzangókat megnyugtatni, s azt mondta, hogy Görgey fegyvereket faszolni (átvenni) megy,

40 s amint küldetését bevégzi, ismét vissza fog jőni. De bizony nem jött ő vissza soha többé.

41 Egyszer csak megérkeztek a fegyverek.

42 A nagy kaszárnya földszinti folyosója tele volt deszkaládákkal (Verschlagokkal). Ugyanekkor több újonnan kinevezett tisztek is jöttek,

43 akik ekkor még mind civilben (közönséges polgári öltözékben) jártak. Egyszer délután amint végigmentem a kaszárnya folyosóján, egy helyen egy tiszt többedmagával a fegyvereknek a ládából való kiszedésével foglalkozott. Amint elhaladtam, a hátam megett megszólal valaki, nevemet ekkép mondva ki: „Szimstics István" — mert Pápán a tanárok nem Szimstich, hanem Szimsticsnek hívtak. Az ki ekkép megszólított, Huszár Imre volt, pápai iskolatársam. Kérdem tőle, hogy honnét jött? mint csinál itt? Mondtam hogy ő Pesten állott be közhonvédnek, s most ugyanezen minőségben mint újoncot áttették Győrbe az 5-dik zászlóalljhoz. Néhány nap múlva kiosztották a fegyvereket, s ekkor fegyverekkel kezdtük meg a gyakorlatot. A Leopold gyalogezredtől

44 osztottak be hozzánk néhány altisztet. Ezek közt volt Illyés Pista is, és egy Simrák nevű káplár. Én Simrákot mint jó barátomat felkértem, hogy tanítson be a fegyverforgatásokra, amire Simrák nekem egy pár privát órát adott,

45 s így a fegyverfogásokat egy-két nap alatt annyira tudtam, hogy én is — minthogy altiszt voltam — képes voltam a közhonvédeket a fegyverfogásokra begyakorolni. Ekkor azután már a városban rendes katonai szolgálatokat tettünk. A szijjakat és tölténytáskákat azonban még csak Baján kaptuk ki. A szuronytokot, melyet a fegyverrel együtt kaptunk meg, hosszú fekete katonai nyakravalóinkkal kötöttük oldalunkra. A katonai öltözetből sem kaptunk Győrben mást, riíint legelőször fehér ruhát, bakancsot, azután kitlit (vászon foszlány egy nyári kabát csinvatból, ilyent jelenleg a katonaság nem visel), későbben pedig midőn már Győrből elmenőben voltunk, magyar nadrágokat zsinór nélkül. Néhányan, akik nem sajnáltuk rá a költséget, magunk varrattuk fel a veres zsinórt, a többi pedig hordta zsinór nélkül. A rendes adjusztirozás

46 még csak később, November és December hónapokban Verbászon

47 történt meg... A fegyvergyakorlatok naponként rendesen folytak a nagykaszárnyában, délutánonként 126