Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)

Tomka P.: A sztyeppei temetkezési szokások sajátos változata. A hun halotti áldozat

zek, kés, a XV-ben zabla és hevedercsat feküdt, hamvasztásnak nyoma sem volt. Az íjvégtí­pusok eltéréséből következtetve nem a szomszédos kurgánokhoz tartoztak 88 . Néhány ku­tató ugyan sírnak tartotta őket 89 , de Kiselev már 1949-ben felismerte igazi rendeltetésüket 90 . A hozzájuk vezető balbalsor, vagy a rajtuk álló kőszobor igazolja, hogy a halottak — ősök — tiszteletéhez kapcsolódnak 91 . Az egyik legjobban dokumentált áldozóhely ajustydi 1. és 2. számú „ogradka", facölöp maradványával, tűzhelyekkel, ló­csontokkal, edény töredékekkel, ezüst illetve agyagedénnyel a kősztélé előtt (VII—X. szá­zad) 92 . Előfordulásuk az időszámításunk kezdete előtti időkig visszakövethető 93 . A halotti kultusszal való összefüggést támogatják a caatasok meuzóleumain kívül az előkelők épített emlékhelyei. A legismertebb Kül Tegin temploma (6. kép 5). A feltárás során temetkezést nem találtak, kiderült, hogy az épületben a halott, felesége, valamint kísérőik szobrai áll­tak, valamint a halottat dicsőítő sirató felirat. Sekély gödörben tor vagy áldozat maradvá­nyaira bukkantak (égett állatcsontok, edénytöredékek), az egykori gazdagságból csak aranyfólia töredékek maradtak 94 . Sangun tarhan ujbati felirata is utal emléképületre 95 . A Saryg-Bulun-i szentély (6. kép 6) már a kisebbek közé tartozik 96 . Mogil'nikov összefogla­lásában az Orhon vidékieken kívül Semirec'e helyi uralkodóinak emlékhelyeire és a tuvai szentélyekre hivatkozott 97 . Ilyen, a halott áldozathoz, illetve az ősök kultuszához kapcsolódó emlékhelyek dél-oroszországi pusztákon is voltak a VI—VIII. században. A. K. Ambroz így értelmezte a glodosi, maloe-perescepinoi leleteket, az őskultusz valósá­gos szentélyének tartva a voznesenkai leletet 98 . Érvei nagyon hasonlóak a mieinkhez. Hivatkozott a türk emléktemplomokra (Kül Tegin, Tonjukuk, Isbara bilge, Kulicur, a buguti templom, Saryg Bulun-i emlék), az ,,ogradki"ra, az ilovatkai kurgánra (6. kép 3), ahol az őskori halomsírba másodlagosan veretes öves harcos sírját ásták be, kis máglya, ösz­szetört edények halmai és további „tajnik" (?) került elő a halott övének ezüst díszei­vel, a hun kori Rovnoe D—42. kurgánra (6. kép 1., a szokás hun kori megléte ese­tén nem szükséges átkeltezni a VI—VII. századra!), valamint az avar kori áldozati gödrökre (Szeged-Csengele). A glodosi lelet idetartozása nagyon valószínű; összetétele (4 ezüstedény, két lóhoz való szerszámzat, fegyverek és ékszerek), és előkerülési körülményei sem mondanak ellent. A tárgyakat és égett csontokat két halomban találták, a csontok között — az ásató közlemé­nye szerint — embercsontok is voltak, a lelet környezetében lévő árkok (6. kép 4.) valami­lyen építményre látszanak utalni 99 . Nehezebb dolog a perescepinoi lelet értelmezése. A mintegy 21 kg arany (36 különböző edény, 3—5 öv veretei, 2—3 szablya hüvellyel, kengye­lek, nyeregdíszek, több mint 200 veret és ékszer) olyan összetételt mutat, ami elég nehezen magyarázható, ha halotti áldozatot tételezünk fel. J. Werner legutóbb igen meggyőzően érvelt a sírleletként való értelmezés mellett (amiben — véleményem szerint — döntő a koporsó-díszek felismerése) 100 , ha a Kuvrat sírjával való azonosítást nem is tartjuk prob­lémamentesnek. A voznesenski leletet eddig Ambroz értelmezte legmeggyőzőbben (a datá­lását illető vita szempontunkból indifferens). A körülhatárolt terület K-i részében 29 m kerületű kőkört tártak fel, amelynek E-i részén volt az 55x40 cm-es, mintegy 1 m mély gödör. (6. kép 7.). Fenekén 3 különböző kengyel feküdt, feljebb 3 kardhüvely aranyveretei, több mint 1400 lószerszámdísz (köztük az oroszlán és sas alakú öntvények), még magasab­ban újra vasak: 40 zabla, 60-nál több csat, szegek, nyílhegyek, 58 kengyel töltötték ki a gödröt. Több tárgyon égésnyom volt észlelhető. A gödör tetején 3 erősen sérült, összehaj­tott kard feküdt (7. kép). Nyugatabbra még egy gödröt találtak, amit a kőkörből származó kövekkel töltöttek be, köztük ép és égett lócsontok, edénytöredékek, nyilak, szén- és fama­47

Next

/
Thumbnails
Contents