Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Tomka P.: A sztyeppei temetkezési szokások sajátos változata. A hun halotti áldozat
Ja. A. Ser használta fel a türk sírszobrok szemantikájának nyomozása során 25 . Kovács L. — támaszkodva László Gy. adatsorára, Solymossy S. véleményére, Ibn Fadlan tudósítására és Harmatta J. kommentárjára valamint régészeti megfigyelésekre — valószínűsíteni tudta a szokás meglétét a honfoglaló magyaroknál 26 . Szoros kapcsolat tételezhető fel a körvonalazott temetkezési szokás és a mongol szövegekből kimutatható archaikus betegségvarázsolás között, amelynek során a betegséget /oZZy-figurába tésztából vagy egyébből készített bábuba, egyéb tárgyba, sőt állatba varázsolják majd ezt semmisítik meg (elássák) 27 . A halottat ábrázoló bábuk az őskultusz tárgyaivá válhattak. Ilyenek a finnugor , ,ősök ligetei" a , ,vasorrú" bábukkal, ilyen az obi ugor tonxpupiy (, »Bezeichnung für die Darstellung eines besonders mächtigen Mitgliedes der Sippe, meistens eines Ahnen") 28 . A halott lelkét és annak ábrázolását is jelenti a nyenyec nitterma („Geist, Schamane nach dem Tode; Totenpuppe, die man nach dem Tode eines Greises anfertigt; Totenpuppe, die der Zauberer aus einem Stück Holz von dem Sarg eines gestorbenen Zauberers anfertigt und dessen Angehörigen gibt, damit sie sie 5—6 Jahre aufbewahren; Kopf des Zauberers, der früher nach dessen Tode genommen, angekleidet und aufbewahrt wurde"). 29 Az ősöket ábrázoló bábuk kaukázusi oszét, csuvas, mari, osztyák, jakut, gold, orocs, gilják, sőt kínai előfordulásai nem mindig függnek össze temetkezéssel 30 , a csukcs énanial azonban igen (ez „különösen tisztelt halott megszemélyesítése", amelyben a halott bundájáról vett szőrmedarabba öltöztettek, a temetés után „megetettek", elláttak amulettekkel) 31 . Az őskultusz körébe tartozik a mongol ongyon jelentheti a különösen tisztelt halott lelkét, a kultuszához tartozó tárgyakat, az eltemetés megszentelt helyét, a kultusz helyét és a lelket „ábrázoló" bábut is 32 . Nyelvjárási adatai között figyelemre méltó az ethnográfiai érdeklődéssel gyűjtött ordosi: „saint, endroit de sépulture d'un personnage eminent ou se pratigue un culte publique sacré, sonsacré (a une divinité, a Yobo); „nagy ongyon-nak" nevezték Qutugtu Secen qungtaiji (megh. 1586) sírját, „kis ongyon-nak" egy ücin törzsbeli herceg sírját illetve Batu Möngke Dayan kán sírját 33 . Alapos jelentésbővülésen ment át a szó a burjátban: 1. bizonyos hely vagy víz gazdaszelleme, amely hely a burját nemzetségek történetében jelentős; 2. az ősök szelleme; 3. halott sámánok szelleme; 4. az ún. „elégedetlen halottak" szelleme; 5. olyan szellem, amelyhez tilalom fűződik; 6. a szellemet ábrázoló bálvány 34 . Ezekből az adatokból kikövetkeztethető a mongol szó eredeti „ős szelleme" jelentése, a többi mind ebből következő bővítmény. Az ongyon ábrázolásait antropomorf idolnak írják le. 35 . Az ősöknek (halottaknak), általában a szellemeknek hozott áldozatok, vadászmágiával összefüggő kultuszok megjelenési formája hasonló, összefolyik, keveredik (a/oZ/y-bábuk esetére fentebb hivatkoztunk), ehhez még a bajelhárító amulettek és bizonyos totemisztikus hiedelmek is hozzájárultak. Ez adott lehetőséget D. Zéleninnek arra, hogy a mongol ongyonterminust általánosítva használja — a fentiek értelmében nem nagyon szerencsésen. Helytelen ezért a honfoglalás kori és avar kori sírokban előforduló, bajelhárító funkciójú tárgyakat: nyakláncra akasztott madárlábcsontokat, állatfogakat ongyon-nak nevezni, ahogy szakirodalmunkban kezd elterjedni 36 . Az őskultusz terminusai közé tartozik a török (altáji, jakut) izik és a vele etimológiailag összefüggő csuvas yirek. Az előbbi a nyelvjárásokban az áldozati állatot, illetve valamilyen szellemnek szentelt élő állatot jelenti, az utóbbi megőrizte archaikusabb jelentését és a halott bábujának a neve (a ceboksarii csuvasok yerek-jét egyesek a helybéliek ősének, mások Maolum-Hodzsa sejknek nevezik, akinek a sírja Biljarsk környékén található; a 40
