Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
Nagyon korán — szintén a XVII. század első felében — megjelent a keretdísz nélkül, a pecsét belső mezején, elhelyezett szerszámegyüttes a győri magyar szíj-, nyereg-, pajzsés kopjagyártó mesterek pecsétlőjén is. Ennek későbbi társai a XVIII. században lettek divatosak és váltak általánossá a XIX. századi ,,modern" bélyegzők pajzstalan címerformáiban. Ennél a típusnál gyakori a kerek, vagy ovális címermezők rangkoronával, sisak nélküli, ,sisakdísszel", valamint kiegészítő városcímerrel való megoldása. Ezek az antiheraldikus változatok valóban a címerhasználat hanyatlását jelzik, de a mesteremberek címerhasználatában önálló rendszert alkotnak. A XVIII. század második felében a rokokó díszítő motívumok is megjelennek. Jellemző példája e korszaknak a győrszigeti csizmadiák pecsétnyomója, melyen a mezőben elhelyezett lábbeli és szerszámok keretét egy teljesen feloldott, nyílt rocaille motívumsor adja (1766). A címerpajzs eltűnését a címertartó oroszlánok megjelenése igyekszik pótolni a XVIJI. század második felétől. Ez a megoldás szinte mindent elsöprő divatként kíséri a céhek pecsétkészítését. Ritka, minden bizonnyal az uralkodói privilégium-adományozásra utaló jelenség az állami címer, vagy annak elemeinek megjelenése a céhek pecsétnyomóin. A magyar mesterek társulati jelvényén esetenként a hasított, vágásos-kettőskeresztes magyar kiscímer is helyet kapott egyéb jelképek mellett. A céhek egy része a birodalmi címert, illetve annak elemeit alkalmazta pecsétlőin. A győri szűrszabók pl. a barokk pajzsos négyeit Mária Terézia kori címert vésették saját barokk pajzsos címerük fölé. A győri német szabólegények a nyitott szárú olló fölé a kétfejű sasos birodalmi címerelemet vésették. A győri német ácscéh kerektalpú pajzsra helyezett címere a német-római birodalmi sas mellén helyezkedik el. Az uralkodói címerek céhpecséten való megjelenítésének mintapéldája a győri fuvarosok dúcán figyelhető meg, amely szakmai jelvények nélkül, kizárólag a szabályos ún. HabsburgLotharingiai címert ábrázolja. A munkaeszköz- és termékábrázolás természetesen mind a címeres, mind a pajzs nélkül szerkesztett nyomólapok ábrázolásain általában megtalálható. A céhek typáriumairól nyerhető információk lényegét éppen ezek a szakmai szimbólumok jelentik, melyek részletezésére a pecsétleírásoknál visszatérünk. Szakmatörténeti szempontból hasonlóan értékes ismeretet nyújtanak a nyomólapi munkaábrázolások. Plasztikailag is kiemelkedő — a mészárosok XVI. századi dúcán — az ökröt taglózó mester lendületes képe. Az óvári csizmadiák pecsétnyomója egy műhelybeli jelenetet örökített meg, a győri borbélyoké az érvágást. A hajósok dúcán egy szállítóhajó képe szerepel, a matrózok közül jól felismerhető a kormányos munka közben. Ezek kisebb számban szerepelnek anyagunkban, de annál szemléletesebben segítenek feleleveníteni az ábrázolt mesterség egy-egy munkafogását, műhelyképét. Ez esetben igazán nem róhatjuk fel az ábrázolás címerszerütlen, naturalisztikus jellegét, hiszen a munkaábrázolás történeti értéke jelentősebb a címertani értékeknél. A pecsétábrázolások közül a védőszentek megjelenítése figyelemre méltó. Ezek önállóan, vagy a mesterség valamely jelképének, esetleg mellékelt címernek társaságában kapnak helyet a pecsétmezőn. Gyűjteményünkben nem nagy a patrónust ábrázoló pecsétnyomók száma. Legkorábbi példány az ötvösök 1610-ben vésett bélyegzője, amely a hagyományos, Szt. Leót ötvösként ábrázoló típushoz tartozik. A győri kőműves-kőfaragó társulat pecsétlőjén az egyesített címerpajzsok fölött Szt. Rókus alakja szerepel. A győri vár fehérpékjei 1699-ben az új szerepű Immaculata motívumot vésették pecsétnyomójukra. A ,,triumfáló 139
