Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók

A mesterbélyegzők sajátos alfaja a gyűrűspecsét, amely a pecséthasználat hőskorába mutat, azonban a gyűjteményben található két példányt feltehetően XVIII. századi és megfelelő adatok híján nehéz kideríteni, hogy valójában használati eszközök, vagy ékszerek" voltak-e

25

. (6. kép) 6. kép Pecsétnyomó típusok (pecsétgyűrűk) 4. A nyomólapok típusai, jellegzetességei A pecsétnyomók fő információhordozó részei a nyomólapi szövegek, évszámok és ábrázolások. A továbbiakban alapvetően ezek jelentik vizsgálatunk tárgyát. a/A pecsétszövegek A nyomólapi írott információk legtöbb esetben körirat formájában jelennek meg, a külső kerületet övező levélkoszorún belül kialakított gyűrűbe szerkesztve. Néhány példányon a pecsétszöveg tekercses — az ötvösökén többször hajlított — szalagra került. A betűtípusok — néhány primitív vésetű folyóírással készült darabot kivéve — egységesen álló nagybetűk, ún. antiqva kapitálisok. A köriratok az iparos szervezet megnevezését, illetőségi helyének megjelölését tartalmazzák, alkalmasint rövidítésekkel. Néhány körirat kizárólagosan rövidítve íródott, amelynek feloldása a tipikus formulák miatt nem okoz különösebb gondot, csupán egy' feltehetően monogramokból álló szöveg, megfejtését nem tudtuk elvégezni. A feliratok nyelve jól tükrözi a céhbe tömörült mesterek nemzetiségi eredetét, a várostörténet egyes periódusait. A hasonló arányban alkalmazott latin, illetve magyar nyelvű körirat egyértelműen magyar mestereket tömörítő, jellegükben magyaros szakmai csoportot jelöl. Bár a XVI. századi mészáros typárium magyar nyelvű feliratot hordoz, kezdetben 136