Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók

egyszerű nyélnyúlvánnyal készültek, amelynek ívesen keskenyedő, átfúrt szára a fanyélbe illesztést is szolgálta. Ennek a típusnak a kisméretű képviselői gyakoriak mesterbélyegzőink között. (Ilyen 5 van a XVII. századi és 1 a XVIII. századi anyagban.) (3. kép) 3. kép Pecsétnyomó típusok (lapos nyélcsonkkal) A sárgarézből készített pecsétlők másik típusa inkább a XVIII. századi használatban gyakori. Ezek kezdetben a vastypáriumok mintájára — vaskos, hasáb alakú nyéllel — készültek, később a nyél gúla alakú kiképzést kapott, amely a fanyélbe foglalását segítette elő. Ennek a rézből öntött, esztergált típusnak jellegzetes képviselői a XIX. századi változatok esztergált ,,babás" fanyelű megoldásai, amelyek mai bélyegzőinkre emlékeztetnek. (Gyűjteményünk 21 darabja sorolható ebbe a csoportba.) (4. kép) Külön egységet képeznek a mesterbélyegzők, amelyek elsősorban kisebb méreteikkel térnek el a céhpecsétlőktől. Formai megoldásaikban fellelhetők a nagy typáriumok jellemző típusai. Jellemző megoldásuk azonban a fentebb említett, a nyomólapra átmérő irányában forrasztott keskeny lapnyél, amely vagy holdsarló alakkal, vagy szögletes ízesüléssel emelkedik. E nyelek szára homorúan vékonyodik, felül háromkarélyos kiképzéssel zárul, melybe a hordkarika számára lyukat fúrtak. Ennek a megoldásnak öt képviselője van anyagunkban, további öt darab a hagyományos nyélmegoldással (vasból vagy rézből) készült. (5. kép) 134