Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
szólván egyedül áll Tompos Ernő tevékenysége, aki a soproni polgári családok és a múzeum címeres emlékeinek bemutatásával érzékeltette ennek az elhanyagolt területnek a fontosságát 5 . A mesterségszimbólumok, vagy — bátran mondhatjuk — céhcímerek pedig még a családi címereknél is több, jól értelmezhető információt szolgáltatnak az iparűző polgárság életmódjának, gazdasági társadalmi szerepének megismeréséhez. A mesteremberek szervezetei — éppen szakmai körükből vett jelképeikkel — sokkal egyértelműbb, megfejthetőbb és használhatóbb ismeretet nyújtanak a címervizsgálónak, mint a hareldikai szempontból sem kifogástalan, jelképrendszerében elvont, vagy jellegtelen nemesi címerek. Figyelembe véve a mesterségjelvények nemzetközi elterjedtségét, valóban nagyszabásúbb és tartalmas következtetésekre alkalmasabb anyagot találunk typáriumaink nyomólapjain 6 . A polgári — elsősorban a céheknél gyakorolt — pecséthasználat heraldika vizsgálata akkor hozta igazi eredményeit, amikor a szakma-, illetve szervezettörténet irányából indult a kutatás. A kézműves tevékenység és a céhélet ismeretében már árnyaltabb jelentést kaptak az egyes céhtárgyak, mint ahogy azok üzenete is elsősorban a mesteremberek életét, tevékenységét világítja meg. Ebben a tárgykörben már konkrétabb értelmet kaptak az egyes céhrelikviák, amelyek egy-egy gyűjtemény nagyobb számú együtteseként még sokatmondóbb ismeretet adtak az egyes, elszigetelt tárgyak leíró közlésénél 7 . A gyűjteményismertetések sorából Nagybákay Péter cikkei emelkednek ki, melyek tárgyi alaposságuk mellett metodikai szempontból is irányt mutattak a hasonló feldolgozásokhoz. A tárgyegyüttesek megismerése lehetőséget ad az összehasonlításra és — egyes tárgykörökben már — a szintézisre is 8 . Ily módon a céhemlékek már nem kuriózumok, melyek arra várnak, hogy egy-egy tudományág felfedezze és használja őket sajátos szempontjai szerint. Ezek a tárgyak elsősorban saját környezetük megismerésére szolgáltatják a legtöbb adatot, a kézműipari termelés, a céhek gazdasági-társadalmi szerepének megértését segítik. Amikor a győri múzeum céhpecsétnyomóit bemutatjuk, egyúttal ezekre az összefüggésekre is igyekszünk utalni. A tárgyak jellegéből adódóan azokra a szevezet- és szakmatörténeti vonatkozásokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek elsősorban e forrásokból közelíthetők meg 9 . 2. Pecsétkészítés, pecséthasználat A vonatkozó szakirodalomból közismert, a legtöbb céhlevél remekfeladat előírásából is kitűnik, hogy a typáriumokat kezdetben ötvösök készítették. A győri ötvöscéh 1603-ból származó privilégiuma — a XVI. századi zágrábi, pesti, a XVII. századi trencséni, debreceni és varasdi céhlevelek szövegével egybehangzóan — remekként,,... egy Bokor kupát, egy helymy Pöcsétet és egy arany nyűrűt... " írt elő a mesterjelöltek számára 10 . Ezeknek a remekként készített „helymes" (ti. címeres) 11 pecsétlőlapoknak tárgyi emlékét véljük felfedezni a győri gyűjtemény három XVII. századi darabjában. Az 1874-ben gyűjtött Ortner M., Friedmann B. és Keller A. aranyművesek által ajándékozott tárgyak kísértetiesen hasonlítanak a Rómer által ,,pecséttani rejtélyeként kezelt dúcokhoz 12 . Mindhárom tárgy bronzból készült, közülük kettő használatra nem alkalmas cipószerű tömbbe vésve. A nyolcszögletűre formált harmadik is csupán nyél nélküli nyomólap. Köriratuk egy-egy latin nyelvű közkeletű jelmondat, pecsétképük egy-egy ^reneszánsz címer130
