Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
azonban, hogy 1680 táján már valamennyi létezett 84 . Első ismert előfordulásukról a következő adatok tájékoztatnak: 1611-ben a vásár alkalmával az egyik esküdt szedte a város számára járó vámot 85 . 1635-ben a főbíró Benkovith Péter újonnan választott esküdtet rendelte ki a szent vidi pusztára fubérszedőnek 86 . A városi adó beszedéséről a Belváros három „járásában" és Újvárosban az esküdtek gondoskodtak. Ezt mutatják az igen töredékesen fennmaradt adólajstromok (1629, 1666, 1667) és egy-egy esküdt végrendelete, özvegyének utólagos elszámolása 87 . 1658. április 24-én kijelölt esküdt járta végig a mészárszékeket és ellenőrizte a mértékek hitelességét. Jelentése nyomán indult per az egyik mészárosmester ellen, aki hamis súlyokat használt 88 . A közügyek intézése az esküdteknek is igen sok idejét igénybe vette, ezért 1640-ben olyan statútumot alkottak, mely szerint a Szent Erzsébet-napi vásár vámjövedelme fele-fele részben az esküdtek és a város között osztandó fel, s ugyancsak részesüljenek a vásári, ill. piaci helypénzekből, valamint a becsűpénzekből is 89 . Voltak ezen felül a városnak olyan megbízottai, akik nem viseltek esküdti tisztséget, de a tanács közvetlen felügyelete alatt álltak, mint az „officiates" kifejezéssel jelölt hadnagyok és tizedesek, a csősz, a hegybíró, a szabadhegyi hegymester (az itteni szőlőhegy rendtartását 1672-ben adták ki), a koldusbíró, az újvárosi kocsi- vagy szekérbíró (1660-ból ismerjük az első említést), a katonai szálláshelyek (kvártélyok) elosztását felügyelő kvártély mester 90 . Jól tagolt szakágazati munkamegosztás alakült ki tehát a város pénzügyi és gazdasági irányításában, amely a XVII. század végén minden bizonnyal megfelelt a magyar városok átlagának. Komoróczy György szerint Debrecenben 1575-ben négy, 1692-ben tizenegy ágazatnak volt felelős megbízottja 91 . A szomszédos Magyaróvárott 1582-ben 4, 1668-ban 8 ágazati tevékenységet különíthetünk el 92 . A város vezetésében a tanács tevékenységének közvetlen segítségeként vett részt az , ,adminisztráció" vezetője, a városi jegyző. A győri nótáriusok személyének, tevékenységének részletesebb megismerése még további kutatómunka eredménye lehet. Annyit azonban most is tudunk, hogy többségében olyan jogvégzett személy látta el ezeket a feladatokat, aki szükség esetén tanácsaival, véleményével közvetlenül részt vett a városvezetés munkájában. Ezt jelzi az a tény, hogy néhányan magasabb városi, illetve vármegyei tisztséget is elértek. A városi polgárság újjászerveződését követően, 1600 nyarától, majd negyedszázadon át Veszprémi Tóth András deák volt a nótárius. Őt 1624-től Nagy Gergely követte, aki egyben a vármegye jegyzője is volt. Ezután 1629 júliusától Bajusz Mihály, decembertől Káldy Miklós, 1639-től egy évig Torkos János, 1640-től Farkas András (későbbi szolgabíró és alispán), 1642-től Miskey Pál, 1646-tól Horváth Gergely korábban több éven át esküdtpolgár (kezdetben helyettes jegyző), 1655—1664 között Szőnyi Márton, 1664-től Tebery István, 1678 előtt Buzgó György, 1680—1683 között Fiáth János, 1683-tól Szabady András látták el ezt a tisztséget 93 . Szabady, aki korábban királyi ítélőtáblai jegyző volt, városi jegyzőként egyben a nagybajcsi és bácsai prediális nemesi székek, a főkapitány hadiszéke jegyzője is, 1695-ben tagja lett a szenátusnak. O az első, akit a magisztrátus ügyvédjeként említettek 1686-ban. A városigazgatás írásbeliségének növekedése mellett bizonyára elfoglaltsága is közrejátszott abban, hogy 1690-ben feltűnt a város Írnoka és felbukkan egy helyettes jegyző is, Küszöghy Ádám személyében 94 . Nem kevésbé volt jelentős a városi tisztek szerepe és tevékenysége sem. A jogtörténeti szakirodalomból, mindenekelőtt Csizmadia Andor munkáiból, jól ismerjük az országosan 113
