Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
augusztus 5-én viszont a polgárság ismét Segesdyt erősítette meg a főbíróságban. Úgy tűnik ekkor a káptalan is megnyugodott a választásban 45 . Csak sejthetjük, hogy Segesdy esetében a káptalannal való összetűzés, a káptalan rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása vezetett az összecsapáshoz. Hivatali idejének lejárta után 1640 augusztusában ugyanis a káptalan őt maga elé idéztette és magyarázatot kívánt tőle, mint volt bírótól, protestáns vallású személyeknek a polgárság soraiba történt felvétele miatt 46 . 1647-ben azután a konfliktus túlnőtt a város határain s az országgyűlés, illetve a nádor elé került döntésre. A nyílt viszály hátterében egyfelől a káptalannak a polgárok kiváltságai elleni mind erősebb támadása, főként a vámmentesség megnyirbálására irányuló törekvései, másfelől a polgárságnak a földesúri terhek további csökkentését, lazítását célzó szándékai állottak 47 . Ebben az évben a város polgárai olyan bírót választottak Szakony János személyében, aki a korábbi években és 1644/1645-os bírósága idején is kitűnt a káptalannal szemben tanúsított magatartásával. Mint a különböző ellene folytatott vizsgálatok irataiban olvasható, nem rejtette véka alá a káptalan tagjairól alkotott véleményét sem, és méginkább következetes volt a káptalan földesúri joghatóságának tagadásában, a város kiváltságainak következetes védelmében 48 . A polgári közösségi tudat fejlődésének egyik fontos állomása volt már első hivatali működése idején, hogy a fegyveres őrszolgálatot teljesítő újvárosi polgárok számára külön zászlót csináltatott és dobot vásároltatott, amelyet az újvárosi hadnagy házánál őriztek s kivonulásaik alkalmával használtak 49 . Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy megválasztása másnapján 1647. április 25-én Bényi János nagyprépost a maga és a káptalan nevében írásban közölte a város polgárságával, hogy Szakony Jánost bírói tisztében meg nem esősítik, működését az általa foganatosított intézkedéseket törvénytelennek tartják. Azokat a városi lakosokat, akik Szakonyt városbírónak elismerik 20 forint bírsággal sújtják. A fenyegetés és tiltás azonban nem hozott eredményt 50 . Szakony János ugyanezen nap letette a főbírói esküt és megkezdte működését. Vezetésével a városi tanács és a polgárság néhány hónap alatt minden földesúri szolgálatot megtagadott a káptalannak. Keltezetlen, de tartalmi jegyek alapján erre az időre datálható feljegyzések szerint Szakony arra alapozta a káptalannal szembeni fellépését, hogy az 1271. évi privilégium szerint Győrt a fehérvári polgárokkal azonos (tehát szabad királyi városi) jogok illetik meg, ezek viszont vitathatatlanná teszik a szabad bíróválasztást, a királyi fellebbviteli fórumok illetékességét és más szabadságjogokat. így a város megtagadta a jogcím nélkül követelt vámfizetést a káptalan abdai vámján, a kötelező bérfuvart a kanonokok számára, a határban legelő marhák után járó fűpénz befizetését, a végrendeletek bemutatását, az új polgárok felvételének jóváhagyását, a házvételek és eladások felvallását a káptalanban, a káptalani úriszék másodfokú ítélkezési jogát és más kisebb szolgáltatásokat. Azokat a polgárokat, akik félelemből vagy más okból nem merték megtagadni az abdai hídnál a vámfizetést, a főbíró maga elé idéztette és megbírságolta. Az egyik újvárosi esküdtpolgár halálos megveretéséért a vármegyén eljárást kezdeményezett a nagyprépost ellen 51 . A káptalan kezdetben tehetetlenül szemlélte az eseményeket, mígnem 1648 áprilisában nádori parancsot eszközölt ki tanúvallomások szedésére Szakony János törvénysértéseiről és a város „jobbágyi" kötelességeiről. A meghallgatott 49 tanú — Szakony személyes ellenségeitől eltekintve — nem tagadta a polgárság fellépésére vonatkozó általános tényeket, de nem szolgáltatott adatokat a főbíró ellen 52 . A sorra kerülő bíróválasztáson azonban Szakonyt nem jelölték, helyét a protestáns Szombath Szabó András foglalta el 53 . A káptalan, tekintet nélkül vallására, jóváhagyta megválasztását. Noha Szakony elkerült a 109
