Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásairól – II.
3. Korsótöredékek (ltsz. 80.1.3.) Szürke, jól iszapolt, korongolt cserépkorsó két össze nem illő darabja. Az erősen kopott felületű töredékek legalább 20—24 cm legnagyobb átmérőjű vizeskorsóból származnak. Á: 6,5 és 4,5 cm, 0,5—1 cm (16. ábra 3.). A II. salakhalom Ny-i végén, 30 cm mélyen, a salak között. Római. 4. Korsótöredék (ltsz. 80.1.4.) Vörös, korongolt és jól iszapolt agyagból formázott, talpgyűrűs cserépkorsó fenék- és oldaldarabja. Á: 7 cm, V: 0,5— 0,8 cm. (16. ábra 4.) A II. salakhalomban. Alatta még volt vassalak. Római. 5. Korsótöredék (ltsz. 80.1.5.) Jól korongolt, sárgás rózsaszínű, soványított cserépkorsó alsó részéből. A: 6,5 cm, V: 0,5—1 cm. (16. ábra 5.) Az első salakhalom Ny-i részén. Római. 6. Dörzstál töredéke (ltsz. 80.1.6.) Vörös cseréptál darabja, belül zöldessárga mázzal bevont apró kavicsszemek. Igen kopott darab. Á: 8 cm, V: 0,1— 1,5 cm. (16. ábra 6.) A harmadik salakhalomban. Római. 7. Vastöredék, (ltsz. 80.1.7.) Szilánkos, hasadt törésű vasdarab, amelynek egyik oldala simára formált. (Öntöttvasszerű.) H: 5,5 cm, Sz: 2,5 cm, V: 1,5 cm. (16. ábra 7.) II. salakhalom mellett. 8. Vasrudacska. (ltsz. 80.1.8.) Hengeres vasrudacska egyik végén ütés nyomai. Talán szegecs. H: 6 cm, V: 1,2 cm. (16. ábra 8.) II. salakhalom (a 4. és 7. sz. lelet) közelében. 9. Fazékfül. Iszapolt, korongolt cserépedény töredéke. Lapos fül, belül zöldessárga máz nyomával. H: 4 cm, Sz: 2 cm. (16, ábra 9.) Az I. salakhalom felett, az 1. árokban az 1. ásónyom felső részén. XVI— XVIII. sz.-i. További, kormeghatározásra kevésbé alkalmas darabok: 10. A 2. számú lelethez hasonló anyagú korai vaskori edény apró töredékei a II. salakhalom alatt (ltsz. 80.1.10.). 11. Az 5. lelet közelében vasércdarabkák és kevés vassalak mellett soványított (csillámos) szürke, kézi korongolású edény két kis töredéke, IV. árok. (ltsz. 80.1.11.) 12. Az 1. vasolvasztó kemence melletti 1 m átmérőjű gödör felett a 11. lelethez hasonló kis cseréptöredék (ltsz. 80.1.12.). 13. A 2. kohó mellett, a salakhalom alatt kis darab vörös római korsótöredék (ltsz. 80.1.13.). 14. II. salakhalomban vaskos, soványított barna cserép, kézi korongolású (ltsz. 80.1.14.). A 10—14. leletek annyira kopottak és jellegtelenek, hogy a kormeghatározásnál tipológiai szempontból nem vehetők figyelembe. Az 1—2. leletek a salakhalom alatt őskoriak, a kohósítás tehát a korai vaskortól későbbi. A 3—6. leletek a salakhalmokban kerültek elő, rómaiak. Ezek post quem határozzák meg az olvasztás korát. A 9. lelet már a salakhalmot elfedő eróziós eredetű agyagrétegben került elő. Ilyen füles fazekak ételes edényekként szolgáltak a XVII— XVIII. században, erre a soproni építőáldozati edényleletek is utalnak. Bármikor idekerülhetett tehát a 9. lelet az olvasztás után is. A római téglaégetők közelsége miatt felvetődik annak lehetősége, hogy szórványként kerültek ide a római cserepek a túlsó partról. A nemeskéri és a tarjánpusztai kohótelepen, ahol a római villák még távolabb voltak az olvasztókemencéktől, mint a kányaszurdoki vasolvasztók az itteni római téglaégetőktől, gyakran találtunk római tégladarabokat. Ezeken a korai középkori vasolvasztó 80
