Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásairól – II.

méretéből ítélve 70—75 cm lehetett, ami átmérőben kb. másfél római láb méretűnek felel meg és jól illik a noricumi kohóméretadatokhoz,

30 amelyeket Straube, Tarmann és Plöckinger ismertet a Feisterwiese (Erzberg) és Lolling határából. A kohó méret és felépítés tekintetében igen hasonlít a Beck által közölt száz éve feltárt Dreimühlenborni (Germania) kohókhoz.

31 A noricumi aknakemencékkel kapcsolatban az idézett szerzők megjegyezték, hogy hasonló kemencék a római kortól a középkor végéig használatban voltak . azon a vidéken. Beck analógiák alapján rómainak tartotta a hasonló germániai kemencéket, mivel ott római cserepek is előkerültek. Ugyanakkor megjegyezte, hogy frank kori és későbbi edénytöredékeket találtak a közelben.

32 Ahogy vasolvasztóink analógiáit nem datálták határozottan a római vagy a középkorba, mi sem határozhatjuk meg kemencéink korát csak típusuk alapján. Annyit meg kell említenünk, hogy a kőfalú aknakemencéket a római korban birodalomszerte használták,

33 a középkorban pedig ilyen aknakemencéknél alkalmazták a vízkerék-meghajtású fújtatókat, ezekből alakultak ki a tulajdonképpeni kohók,

34 huták, nagyolvasztók (Stückofen), amelyek felváltották az évszázadokon át használt bucakemencéket. Vasolvasztóink a salakkifolyóval ellátott, mesterséges fújtatóval felszerelt aknakémencék tipikus példányai.

35 E típus kőből épített változatának első, hitelesen megfigyelt leletei az ún. nyugat-magyarországi vasvidéken és a burgenlandi térségben. Eddig nálunk: 1. a földbe mélyített, helyesebben egy műhelygödör oldalába vágott kohótípust (kelet-magyarországi típus) 2. ennek a műhelygödör oldalából előálló, oldalról fújtatott változatát (nyugat-magyarországi típus) és 3. agyagból épített szabadon álló aknakemencéket találtunk. A 2. és 3. típus annyiban hasonlít egymáshoz, hogy a salakkifolyó nyílással volt ellátva. Az 1. típus (Imolái típus) Vastagh Gábor szerint nyitott mellel, de a 2., 3. típushoz hasonlóan mesterséges fújtatással működött.

36 A 3. típus (nemeskéri típus) jellegzetességei a salakcsapoló gödörbe kifolyt salak, az agyag mellfalazatok, amelyek utalnak a mesterséges fújtatásra.

37 30 Straube, H.

—Tarmann, B.—Plöckinger, E., Erzreduktionsversuche in Rennöfen Norischer Bauart. Klagenfurt, 1964. Kärtner Museumsschriften (XXXV.) 4—5. kép. 18. 31 Beck, L., Die Geschichte des Eisens ... Braunschweig 1884. I. 519. 102—107. kép. A Dornholzhause és Wesenheim közötti Dreimühlenborn salaklelőhelyen, források közelében, 4 kőfalú, 50 centiméter medenceátmérőjű olvasztókemence maradványát tárták fel. A kohóknak a salakhomokhoz való viszonya is a kányaszurdoki szituációval egyezik meg. Itt is 30—50 cm vastag erdőföld fedte a kemencéket. Kőfalukat belülről agyaggal tapasztották. Az ásatáson talált ércek 60% vasoxidot tartalmaztak, a közelben faszénégető boksát is találtak. A kemencék falára Beck még két-két fújtatónyílást rekonstruált a mellnyíláson kívül. A noricumi kemencéken körben több fújtatónyílás van. Valószínű, hogy a kányaszurdoki olvasztókemencében is voltak körben fújtatónyílások. 32 Beck i. m. 527. 33 Tylecote, R. F., Metallurgy in Archaeology. London 1962. 57. kép. 34 Ezért a római kori, korai középkori vasolvasztókra nem szabatos kifejezés a kohó (Hütte) terminológia, inkább a német Schmelzofen. Rennofen. Reduktionsofen megfelelői: az olvasztókemence, bucakemence meghatározás fedi az igazi tartalmat. Vö. ezt Heckenast—Nováki—Vastagh—Zoltay i. m. 35 Cleere, F. S. A. The classification of early Iron-smelting furnaces. The Antiquaries Journal. LII (1972) Pari. I. 8—23. (B. I. 1. típus). 36 Vastagh G.: Arrabona 19—20 (1977—1978) 159—161. 37 Gömöri J.; Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék Győr-Sopron megyei lelőhelyeinek kutatásáról. I. Avar kori vasolvasztó kemencék (a tarjánpusztai vassalak-lelőhelyek próbaásatásai), Arrabona 19—20. (1977—78) 109—158. 74