Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásairól – II.
nyomatait, külső barna, kevésbé kiégett része, amely az akna kőfalának egyenetlen felületére tapadt — a tört kő lenyomatát mutatja. A tapasztások szürke földben hevertek, kevés salak között. A vasolvasztó kemence medencéje alig mélyedt az egykori felszín alá, átmérője 35—50 cm. Ovális, kissé teknős mélyedés szürkére és feketére égve. Szélén szürke és piros tapasztások, amelyek helyenként 10 cm magasan, 30 cm hosszan megmaradtak, belül simák, kívül rücskösek, 10 cm vastagok. A medencét körben átlag 30 cm szélességben az elbontott kohófal helye — sekély mélyedés — kíséri. így az olvasztókemence külső átmérője kb. 120 cm lehetett. (11. ábra.) A mellnyílás és salakcsapolás DK felé volt. A kohó előtti kis mélyedésben 35X30 cm-es területen rombusz alakú salakkifolyás figyelhető meg. Az olvasztókemence legnagyobb átmérője a salakgödörrel együtt 180 cm. Az egykori felszín alá csupán 10 cm-rel mélyed a medence, az akna alapozása és a salakgödör. Tehát itt is magas felépítésű aknakemencét találtunk. 3. vasolvasztó kemence (12. ábra): Szintén a 4. salakhalom mellett, a 2. kemencétől 1 méterre, É felé található. 35 cm mélyen, tiszta sárga agyaghordalékréteg alatt jelentkezett a kemence patkó alakban kiégett falalapozása. A 15— 16 cm vastag agyagfal belül szürkére és feketére, kívül pirosra égett, a 15 cm mély, 35—45 cm átmérőjű medence a 2. kemence medencéjéhez hasonlóan lapos gömbszelet formájú. Előtte a medence mélységével egyező mélységű salakcsapoló gödör kifolyt salak nélkül. (13. ábra.) A medence és a salakgödör feltöltése laza, barna föld volt, kevés szivacsos vassalaktöredékkel, néhány kis vasérccel és faszéndarabokkal. Zömmel és szinte kizárólag 1—2 cm vastag, belül sima és piros kemencetapasztás-töredék képezte a medence felső rétegének feltöltését. A 100 cm átmérőjű salakcsapoló gödör mellett egy 30—40 cm átmérőjű hasított kődarabot találtunk, amelyen égésnyomok nem voltak. Ez a kő a kemence aknájának falát képezte. A buca kiemelése után itt is szétbontották az olvasztókemencét és az akna falából kiszedett köveket másik kohó építéséhez használták fel. A 3. kohótól másfél méternyire, a 4. salakhalom szélén további kövek kerültek elő (12. ábra), amelyek szintén az olvasztókemencék aknafalából származnak. A 3. salakhalom K-i szélén találtunk több, hasonló kőtömböt. A kohók elméleti rekonstrukciója Mindhárom kemencemaradványnál határozott nyomok utalnak arra, hogy az olvasztókemencék magas felépítésű aknakemencék voltak, amelyeknek fala agyaggal tapasztott kőből épült. A kemencék 30—40 cm átmérőjű mellfalazatán keresztül 12—14 cm hosszú, 2,5—3 cm belső átmérőjű tölcséres végű agyagcsöveken fújtatták az olvasztás alatt a levegőt. (14. ábra.) Minden megtalált fúvóka salakos végű és láthatóan ferdén volt az agyag mellfalazatba mélyítve. Nem találtunk olyan fúvókát, amelyről határozottan állíthatnánk, hogy nem a mellfalazatba, hanem a kohó kőfalába volt építve és így a fújtatás több irányból történt volna. Persze ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kemence oldalán körben lehettek a falban kialakított nyílások, amelyeken keresztül (fújtatócső nélkül) levegőt préselhettek az olvasztótérbe. Mivel a kohó falát a medence aljáig, lebontották, ezt megállapítani már nem lehet, csak a salakhalmokból előkerülő tapasztástöredékekből, ha azokon a fújtatólyukak kiképzésének nyoma megfigyelhető. Kohóink medenceátmérője átlag 45 cm. Magassága a mellnyílás (mellfalazat) 71
