Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

T. Szőnyi E.: Die spätrömischen Gräberfelder von Győr (Raab) I. „Das Gräberfeld um die Eisenbahnstation”

üvegtárgyat nem ismerünk, mivel azonban elveszett, jobb híján elfogadtuk Bör­zsönyi meghatározását. Az Iványi és Benkő által közölt datálható darabok kora rómaiak. 52 Viseleti tartozékok Szám szerint a legtöbb tárgy is ide tartozik. A férfiviselet egyik leggyakoribb velejárója a hagymafejes fibula. A vasút környéki temetőben megtaláljuk a 2., 7., 8., RIO., R12., R22. és R23-as sírokban A megmaradt és értékelhető példányok közül az Rll. sírból való, mely a Honvéd ligetből való a Keller-féle 3. típushoz tartozik — datálása: 340—360 között. A Kálvária u. 6-ból a 2-es és 8-as sírokból származót, valamint szép kivitelű szórványdarabunkat a Keller 4. típushoz — datálása: 350—380 között —, a 7. sír fibuláját az 5. típushoz — datálása 370—400 között — sorolhatjuk. 53 A csatok (előfordultak a 6., 8. és R8. sírban) ovális vagy középütt kissé be­nyomott ovális csatkerettel, kerek, ill. szögletes szíjborító lemezzel készültek. Ez utóbbiak Keller szerint 54 kissé későbbinek tűnnek, de a két csattípus egy­időben is funkcionál, és általánosságban jellemző a IV. századra. A temetőből származó gyűrűk között köves, pecsét- és egyszerű szalaggyű­rűk egyaránt előfordulnak, ez utóbbiak nyitott és zárt változatukban egyaránt. A vésett köves gyűrű (3. sír) mérete alapján férfié lehetett, ugyanígy férfisír melléklete volt az RÍ l-es sír két (csak fotó alapján ismert) pecsétgyűrűje és az R22. sírból előkerült pecsétgyűrű is. A női sírokra az egyszerűbb, nyitott szalag­gyűrűk jellemzők (5. és 10. sír). A női és kislánysírokra jellemző késő római üveggyöngyöket a 4., 5., 10. és R7., R23. sírokban találjuk meg, egy darab gyöngy a bolygatott 16. sírból való. A gyöngysorok általában fülbevalópárral járnak együtt. A fülbevalók közül mindössze a 16. sír problematikus fülbevaló töredéke került elő. Ehhez hasonlót Intercisából 55 ismerünk. A gyöngyök között említjük a szintén nyakban hordott bullát a 2. sírból; ismert intercisai analógiája alapján Bóna I. fejti ki K-i kap­csolatait. 56 A karperecek — mint a késő római temetők női sírjainak általáno­san telterjedt mellékletei — szintén nagy számban fordulnak elő a vasút kör­nyéki temetőben. Anyagukat tekintve bronzból, csontból és vasból készültek. A legváltozatosabbak a bronz karperecek, amelyeknek öntött, lemezből és hu­zalból készített variánsai egyaránt megtalálhatók. Az öntött formák nyitottak, kígyófejet vagy stilizált kígyófejet mutató végekkel (4., 11—12., R23. sír). Ezt a típust a IV. század utolsó harmadára datálja R. Alföldi M., 57 de az újabb feltá­rásokból úgy tűnik, hogy használatuk átnyúlik az V. század elejére is. 58 Üreges 52 Iványi D., Die pannonischen Lampen, Diss. Pann. II. 2. 307. o., kat. sz. : 4391—93. Benkő A., Uvegcorpus, Régészeti Füzetek II. 11. (1962) 181. 53 Keller 1971, 38—53. 12. á. fí. J. H. van Buchem, Bemerkungen zu den der dreikopffibeln des vierten Jahr­hunderts. Bulletin Antike Beschaving Nijmegen, 1973. 157. 54 Keller 1971, 45 s köv. 55 Intercisa II, 433. o. kat. sz. : 21. 56 Vágó— Bona 1976, 1150. sír, 20. t. 57 Intercisa II. 421. o. 58 A. Salamon— L. Barkóczi, Bestattungen von Csákvár aus dem Ende des 4. und dem Anfang des 5. Jahrhundert, Alba Regia XI (1971) 35—76. Kígyófejes karpere­cek a 2., 7., 10., 13., 22., 51., 61. sírokban. (Továbbiakban: Salamon—Barkóczi, Csákvár.) 39

Next

/
Thumbnails
Contents