Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)

operáció legyen is ez — a ma ránehezedő (ti. a kapitalizmusra — H. J.) szociális és kulturális terheket".

12 De nemcsak az állami segélyezés gondolatát vetették el általánosan, egyesek még a szakszervezetek ilyen irányú ténykedését is hibáztatták, mivel az — úgymond — „elősegíti a munkátlanságot".

13 A válság alatt tehát emberek százezrei maradtak a legminimálisabb ellátás nélkül és süllyedtek hihetetlen nyomorba. A szervezett munkások kaptak ugyan a szakszervezetektől v

néhány hétig némi segélyt, ennek mértéke azonban közel sem volt kielégítő és a munkanélküliség növekedésével a szakszervezeti segélyalap is jelentősen megcsappant, hiszen a munka nélküli dolgozók nem tudták a szakszervezeti hozzájárulást fizetni.

14 Ebben a szituációban a szociálpolitikai szakírók szerint az állam nem maradhat passzív, nem fogadhatja el a liberális gondolkodás szellemét, miszerint az állam nem avatkozhat be a magángazdaságba. „Az állam ... nem vonulhat viszsza a jogállam védelmi vonalára. Az állam nem nélkülözheti a szociálpolitikát."

15 Kovrig Béla itt idézett tanulmányában a szociálpolitika felső határát a magángazdálkodás rentabilitásánál húzza meg, vagyis szociálpolitikai tevékenységet addig és olyan mértékben gyakorolhat az állam, amíg ez a beavatkozás gazdaságos a magántőke számára. Kovrig azonban kénytelen feltenni azt az „időszerű kérdést", hogy hol van a szociálpolitika felső határa akkor, ha a piaci helyzet következtében „még szociális kiadások hiánya esetén sem rentábilis a vállalkozás? A szociálpolitika maximuma ez esetben a nép biológiai értékállományának fenntartása."

16 Ezzel szemérmetlen nyíltsággal került megfogalmazásra a válság alatti szociálpolitikai tevékenység alapfunkciója: a nép fiziológiai létminimumának biztosítása! Látni fogjuk, hogy a szociálpolitika gyakorlata messzemenően alkalmazkodott is ehhez az elvhez. Emellett a szociálpolitika másik alapfunkciója a szociális feszültség csökkentése, a társadalmi „rend" és stabilitás biztosítása volt. „Ezt a veszedelmet, az osztályok között mutatkozó ellentétet ismerte fel a szociál politika (sic!). így a szociálpolitikának mindig egyik fő vonása marad az osztályközi politika, vagyis az osztályok közötti kiegyenlítődésre való törekvés."

17 Valamennyi szakíró a szociálpolitikának a preventív, tehát megelőző funkcióját hangsúlyozta, amely nemcsak egyszerűen humanitárius ténykedés, hanem intézményes és törvényesen szabályozott állami tevékenység. A humanizmus, mint emberszeretet „azt parancsolja, hogy a bajba jutottan segítsünk ... A szociálpolitika ezzel nem éri be. Lényegében ugyanis preventív, tehát a bajokat rmgelőző tevékenységet kíván." „Az erkölcsi parancsot mint naturális obligatiot természetesen elismeri, de vele a legális obligatiot állítja szembe, mely 12 Ottlik T-i., Kapitalizmus, szocializmus és világválság. Magyar Szemle, 1931. november. 207. old. 13 Szakszervezeti Értesítő 1929/8. 1. old. 14 Borsányi Gy., Adalékok a munkásosztály szervezettségének alakulásához a két világháború között. In: Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéről. Bp. Táncsics, 1969. 197. old. 15 Kovrig B., A magyar szociálpolitika igaza a liberális és szocialista eszmerendszerek küzdelmében. Munkaügyi Szemle kiadványa, 8. szám. Bp. Athenaeum, 1932. 6. old. 16 Uo. 9. old. 17 Heller F., A szociálpolitika alapja és lényege. Magyar Királyi Nyomda, 1939. 6. old. 249