Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében
Egyre-másra érkeztek a leiratok, hogy milyen tankönyvek használhatók továbbra is és melyeket kell a forgalomból kivonni, illetve megsemmisíteni. Jellemző, hogy a Budán székelő magyarországi Helytartóság 1853 őszén a negyedik elemi osztály részére készült magyar nyelvű olvasókönyvet is a tiltott tankönyvek listájára vette és erről a győri püspökséget is késedelem nélkül értesítette. Indoklásában többek között azt közölte, hogy ez a munka nemcsak pedagógiai szempontból elhibázott alkotás, hanem vallási és politikai vonatkozásokban is sok kifogásolnivalót tartalmaz. 21 Később egymást követően érkeztek a különböző tankönyvjegyzékek, amelyek a további rostálási feladatokról tájékoztatták az illetékes egyházi és világi szakhatóságokat. Ezekben olvasható, hogy pl. az „1848.4 törvénycikkelyek", az „Ürbéri törvénycikkelyek", a „Magyar Officium Rákoczianum", sőt a „Corpus Juris Hungarici" című szakmunkák is a megsemmisítés sorsára jutottak. 22 1854. május 1-vel a közigazgatási apparátus egész gépezetében kötelezően be kellett vezetni a hivatalos német nyelvet és jóllehet a járási szolgabírói hivatalok vezetői (Győrött is) több alkalommal jelentették az ebből folyó nehézségeket és elnézést, türelmet kértek az ügyvitelben emiatt mutatkozó elmaradásokért, a Soproni Helytartósági Osztály nem tanúsított megértő magatartást az észlelt lazaságokkal kapcsolatban. 23 A hatóságok, szervek, intézmények levelezésére, ügykezelésére és tárgyalási nyelvére vonatkozó szigorú előírások természetesen csakhamar az oktatás és nevelésügy egész területén érvénybe léptek. A korábbi átmeneti jellegű rendelkezések az 1855. év folyamán fokozatosan érvényüket vesztették. így nem utolsósorban az a fontos — engedménynek szánt — utasítás is, hogy az anyanyelvet addig használhatják az iskolákban a tanulók, amíg német nyelvtudásuk nem éri el azt a fokot, hogy az oktatást teljesen a birodalom nyelvén lehessen folytatni. Ettől kezdve már csak olyan tanerők taníthattak az egységesített alsó- és főreáliskolákban, gimnáziumokban és tanítóképzőkben, akik legalább egy tárgyat németül tudtak előadni. (A győri tanítóképző intézetben egyébként 1855 végétől kezdve már csak német nyelven folyt az oktatás!) — Sok iskolától, amely nem alkalmazkodott ezekhez az intézkedésekhez, megvonták a nyilvánosság jogát. Az új, főleg középfokú tanintézetek létesítését ekkor már elsődlegesen azért szorgalmazta a kormányzat, hogy ezek vezető szerepet játsszanak a német nyelv minél szélesebb körű terjesztésében. Az ilyen iskolákat azután rendkívüli kedvezményekben részesítették azokkal szemben, amelyek még nem hajtották végre — az előírásoknak megfelelően — a germanizációs intézkedéseket. 24 Mindezek az erőszakos lépések érthetően nemcsak országszerte, hanem helyileg is nagy felháborodást keltettek. Erre mutatnak a Győrből felterjesztett újabb hangulat jelentések is, amelyekben Klimisch József polgármester arról tájékoztatta a megyefőnökséget, hogy az ostromállapot megszüntetése és az utána meghirdetett részleges amnesztia sem tudta kellően megnyugtatni a kedélyeket. A bizalmatlanság és ellenszenv további növekedésében persze az a körülmény is nagy szerepet játszott, hogy a lakosságra rákény szeri tett, úgynevezett „Nemzeti Kölcsön" kivetésével kapcsolatban mindenki tisztában volt azzal, hogy sür21 Győri Püspöki Levéltár: Res Scholasticae. 1485/1853. 22 Győri Püspöki Levéltár: Res Scholasticae. 997/1854. 23 GySmL:l. Megyehatósági elnöki iratok. 207/1854. 24 Ravasz J— Felkai L— Bellér B— Simon Gy. i. m. 97. 237
