Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

kedő fedél üreges megoldása, amely az eddigi típusoktól eltérően nem a teli fedőlapra épül, hanem az egymásra rakott emelkedő tagok csupán keretszerűen épülnek egymásra. A tetőzetet egy sima lap zárja. A láda zárszerkezete ősi megoldású. A sarokpántok a láda méreteihez viszonyítva kisméretű, T alakú vasak. A hiányzó fogantyúk rozettás alaplemeze és gömbszerü csuklója az 1862-ben készített nagybajcsi ládáéhoz hasonló. Az előlapon levő kulcsnyílás változatos mintázatú domborműves kulcscímerrel borított. A láda a Xántus János Múzeum leltárában az asztalos- és puskaágyművescéh ládájaként szerepel. A Róth János által ajándékozott három láda közül ezt a példányt kizárhatjuk. így e téves leltározás után minden hiteles adat nélkül, csupán a láda szokatlan méretei alapján és viszonylag újszerű állapota miatt véljük, hogy a fuvarosok céhéhez sorolhatjuk. A bencés beszerzési híradásokban szerepel ugyanis a győri ún. országos kocsiscéh emlékanyaga is, amely 1874/75-ben került a Rómer Flóris Múzeum tulajdonába.

118 Ennek a ládának azonosítása már az 1929-es leltározáskor sem sikerült, holott a céh egyéb emlékei — céhzászló, pecsétnyomó, iratanyag — egyértelműen meghatározhatók. Itt kínálkozik alkalom a már említett meghatározási problémák és a hiányzó adatok kapcsán felsorolni azokat a ládákat, amelyek a bencés gimnáziumi évkönyvek vagy egyéb adatok szerint a gyűjteménybe kerültek, de azonosításuk nem sikerült. Ilyen hiányzó darab a fuvarosok mellett a győri német takácsok, a győri kesztyűsök és szitások, valamint egy ismeretlen győrszigeti céh ládája.

119 Ezek a ládák valószínűleg nem tűntek el a múzeumból, hanem a pontatlan leírások következtében más céh anyagához keveredtek, vagy a körültekintőbb adatgyűjtés és megfigyelés alapján „gazdára leltek". A bizonytalan eredetű ládáink között rejlenek ezek a jelenleg még azonosíthatatlan darabok is. A céhládák tipizálása a nagy stílusáramlatok meghatározó jegyei alapján meglehetősen nehéz és nem mindig célravezető. A provinciális átfogalmazású, archaikus szándékú darabok stílustalanságukban is jellemzőek. A rendszerezést elősegítendő mégis megkíséreltük ezeknek a példányoknak hagyományos művészettörténeti kategóriák szerinti csoportosítását. Vannak azonban olyan darabjai a gyűjteménynek, amelyek már minden stílusbeli igény nélkül, a köznapi használati eszközök művésziséget nélkülöző formájában készültek. Ezek a darabok alkotják a Xántus János Múzeum ládaanyagának utolsó csoportját. IV. A házi ládák mintájára készült darabok A céhek jelentőségének csökkenésével a szervezet társas életében, szokásaiban bekövetkezett elszürkülés jól érzékelhető a XVIII—

XIX. századi céhládák egy részének igénytelenségében. Bár ezeket besoroltuk egy-egy stíluskorszakot követő együttesbe, tervezésükben és kivitelezésükben már kevés szerepe maradt a művészi szempontoknak. A csizmadiák újabb ládája

120 érdekes kettősséget árult el. Megjelenésében még tekintélyes, a fényezett, intarziás külső, a titkos fiók, a mesterség emblémái a klasszikus korszakra emlékeztetnek. Ugyanakkor a láda szerkezete — az 118 Lásd hiányzó ládák jeg}^zékét a függelékben! 119 Uo. 120 Lásd Függ. 45.! 221