Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

céh emlékeihez tartozik. Valószínű a pontatlan, szakaszosan végzett leltározáskor került sor erre a cserére, mikor is a kádárok markáns XVII. századi céhládáját egyszerűen kifelejtették a lajstromból.

114 Ezeknek a nyilvántartási buktatóknak részletesebb ismertetésére nemcsak a ládák hovatartozásának megállapítása miatt került sor. Ezek az adatolási nehézségek azt is megmutatják, hogy a céhszervezetek emlékeit nem lehet mechanikusan, időtől és tértől függetlenül kezelni. A változások és a hagyományok egyaránt jellemzik ezeket a szervezeteket. A szakmák fejlődése és gazdasági szerepe nyomán a mesterségek egész változatos összetételben bukkanhatnak fel egy-egy céh kebelében, illetve szűkül össze egy sokágú szakmai szervezet egyegy meghatározott mesterség céhévé. A klasszicista vonásokat tükröző ládák sorában foglal helyet a — tévesen — győri asztalos- és puskaágykészítő-legénytársaságnak tulajdonított láda is (Függ. 49.). A szíjgyártók és gombkötők ládájához hasonló, de igénytelenebb — puhafából készült — darab. A magas építésű ládatest fedelén egyívű emelkedésű zárszekrény van. A sima vonalú, dísztelen bútor fogantyúi filigrán hajlítások, a forgó alatt csipkés szélű rozettával. A láda céhhez kötése ma már — minden megfogható jelzés nélkül — lehetetlen. Csupán azt tudjuk, hogy nem a leltárkönyvben említett asztalos-emlékanyaghoz tartozik.

115 A győri kalaposlegények társládáját (Függ. 50.) a benne levő — és a leírásokban szereplő — nagy mennyiségű porzópor segítségével azonosíthattuk. Az 1879-es beszerzés adatait a bencés gimnáziumi értesítő szűkszavúan összegzi. Megtudhatjuk belőle, hogy Szabady István kalapossegéd ajándéka, „benne persely és két könyv" volt.

116 A ládán levő XXV-ös számú címke az 1929. évi leltározás lajstromszáma. Ebben a leírásban szerepel a többi között az az 1—2 kg porzópor, amely az egyeztetést segítette. A láda egyébként jellegtelen külsejű, barnára festett felületű példány. Az élek levágott illeszkedését kannelírozott léc fedi. Fedele erősen profilált, lépcsőzetesen emelkedő. Az esztergályozott lábakon álló ládát a meglehetősen magas oldallapok teszik sajátos arányúvá. Az oldalt levő fogantyúk kisméretűek, egyszerű hajlásúak. Az előlapon levő zárszerkezet kulcsnyílása rokokó ízlésű pajzzsal borított. A megrepedt fedelet belül vaspánt fogja össze. A mázas-fazekascéh ládája (Függ. 51.) négy pogácsa alakú esztergált lábon álló, szép rajzolatú diófából készített bútor. A találkozó oldalakat egy-egy vájatolt elem fogja össze. A lapos fedél és a szép felületkezelés, a finom, oroszlánfejes fogantyúkarikák harmonikus külsőt kölcsönöznek ennek a biedermeier hangulatú céhládának. A fedél belső lapjára csavart falapon a ládakészítés évszáma — 1850 — is igazolni látszik ezt a stílusbeli besorolást. A ládafia alatt húzódó két fiókocska egyikén tintával a fiók rendeltetését írták fel: „Halotti pénz". A kombinált zárszerkezet tégla alakú borítólemezzel fedett, a széleken egyegy akaszos, középen reteszes zárnyelvvel. A győri mázas-fazekascéh ládája egyik újabban múzeumba került darabja a gyűjteménynek. Az eladó — Horváth Margit — édesapja, Horváth Antal tanító által gyűjtött darabot 1961-ben adta el a múzeumnak. A kedves hangulatú biedermeier darabok hatását tükrözi a nagybajcsi hajósIli Lásd Függ. hiányzó ládák jegyzékét! 115 Vö.: Roth J. átvételi elismervénye, Függ. 5., 21., 23., ill. 49. és 53. 116 Fg. É. 1879/80. 48. lap. 219