Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

XVII. századi darabokra. A homloklap három, lefelé szélesedő lábazatban folytatódó pilasztere két egyenlő részre tagolja a felületet. Ezeket a mezőket a korábbi keretbetétes kazetták helyett a furnérborításnak jobban megfelelő, négyzet alakú keretbe foglalható, egymásba fonódó szalagintarzia tölti ki. Ezek a motívumok ismétlődnek a láda oldalain, a rendelkezésre álló felület arányainak megfelelően. Jellemző, hogy az architektonikus elemeket csupán az előlapon alkalmazták, a frontális nézőpontból nem érvényesülő felületeket már nem tagolták építészeti elemekkel. Ennél a ládánál találunk ládáink között első ízben igazi kulcsnyílást a ládafedélen alkalmazott zárfedő tagozaton. Az intarziás technika másik hasonló korú példánya, a győri kalapos- és velük társult német nyergesmesterek céhládája. (Függ. 24.) A láda a Xántus János Múzeum leltárában a győri szűrszabók céhbútoraként szerepel, azonban az elértés ez esetben nyilvánvaló. Az adatolás alapjául szolgáló gimnáziumi évkönyv a szűrszabók céhemlékeinek felsorolásakor nem szól ládáról, csupán a „láda kulcsa" szerepel. Ugyanakkor egy másik adat a Győri Közlönyben (1877/64. sz.) a győri kalaposok emlékei közt egy ládáról is szó van, amely „kitűnik a lakatosmunka kék és fehér zománcú s karcrajzú díszítésével. A zárvasak felirata Die 22. February. 1726 ... Ez a bevésett bizonyíték egyértelművé teszi a többszörös elírást, ugyanis az évszám kettesének z-betűhöz hasonló formáját hetesnek nézték és a gimnáziumi évkönyvbe már az 1676-os — teljesen érthetetlen eredetű — dátummal került a láda. Miután a szűrszabóemlékek között csak a kulcsot regisztrálták, a gazdátlan ládák közül pedig csak a kalapos- és német nyergescéh ládájának dátuma 1726. február 22., egyszerű volt felfedezni az azonosságot. A láda megjelenése megváltozott, mikor az eredeti lábak helyett egészen lapos, tégla alakú falapokat szereltek. A bútor szokatlanul magas építésű, letisztult, egyszerű felületű, furnérborítású láda. Az oldalát határoló lapok világosabb színű középső mezőjében sötét színű szalagberakás a díszítőelem. Az előlapon csúcsba futó, ívelt vonalakból, az oldallapokon a sarkokat karélyosan levágó, tört vonalú téglalap alakú intarziát találunk. A fedél domború-homorú ívelésű zárszekrénnyel emelkedik. A téglalap-szamáthátív borítású, zárszerkezet az előlapon foglal helyet. A fogantyú rusztikus vasa, a váza alakú kulcspajzs kissé idegen a finom, fényezett felülettől, valószínű a korábbi vasalást mentették át az új ládára. A felületkezelés technikája mellett a kulcspajzs és a fogantyú vaskosabb megoldása miatt is rokonságban van az előbbi ládával a győrszigeti szabó-gombkötőcéh ládája. (Függ. 25.) E közös vonásokon túl aztán nem szembetűnő a hasonlóság, hiszen a győrszigeti láda lapos hasáb, enyhén és homorú ívvel emelkedő kulcstartó üregével, apró esztergált lábaival más benyomást kelt. Az előlap felületét sugarasan összeállított falemez borítja. A középső mezőt díszítő berakás sötétebb színű és a téglalap rövidebb oldalainál szögletes hurkot ábrázol. Az oldallapok egymásba futó intarziaszalagja szintén tört, csúcsba futó vonalú geometrikus ábra. Zárszerkezetét az előlapra szerelték ; egyszerű, kétnyelves zár, téglalap-szamárhátív alakú fenék és borítólemezzel; maratott, karcolt díszítéssel. A láda nem datált, biztonságos kormeghatározásához kevés adatunk van. Az összehasonlítás segítségével véljük, hogy a XVIII. század első feléből való. A brünni pékek hasonló arányú és díszítésű évszámos ládájához hasonlítható, amely 1732-ben készült.

90 90 Hálóvá—Jahodová i. m. 94. lap. 203