Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

14. kép. A győri ácscéh ládája A láda 1932-ben került a bencés múzeum tulajdonába, Dsida Ottó tankerületi főigazgató adományaként.

83 Ezek a késői gyarapodások egyéb azonosító jelek híján kétségessé teszik a ládáról szerezhető információkat. Az ácsmesterek gazdag céhéről nehéz elhinni, hogy ilyen kisméretű — társláda benyomását keltő — bútorral beérte volna. A győrszigeti takácsmesterek céhládája (Függ. 16.) e csoport kései, igénytelen kivitelű példánya. A sötétbarnára festett puhafa láda esztergált lábakon áll. Kiemelkedő tetőtagozata és profilléces keretdíszei csupán imitálják a hajdani kulcsnyílásrejtő rekeszt és a keretbetéteket. A láda vasalása sajátos ellentmondással reneszánsz tömörségű ovális fogantyúk és rokokó ízlésű préselt kulcscímer együttes alkalmazása. Az előlap kereteit mezőibe festett évszám — 1831 — teljessé teszi a felépítés és a díszítőelemek alkalmazásának anakronisztikus hatását. A hátlap hagyományos — csúcsával érintkező három vetélő — címere és az előlapra festett mesternevek értékes információk. Az üveges-, korsós- és esztergályoslegények festett, puhafa ládája (Függ. 17.) a csoport legigénytelenebb darabja. Megjelenésében a takácsokéval azonos, csupán az 1979-ben végzett restauráláskor pótolt csonkagúlalábak ütnek el attól és a típustól általában. Az előlap kereteiben olvasható évszámok — 1861 — jól mutatják ennek a ládatípusnak örök divatját. Talán éppen a reneszánsz kori céhes hagyományok emléke testesül meg ezekben a későn fölbukkant, a XVII. századi ládaépítés néhány karakterisztikus jegyét — imitálva — őrző bútorokban. 83 XJM. HA. 1210—80. az 1929-es leltározás anyaga. 199