Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

4. kép. A győri szűcscéh ládakulcsai kot átölelő irányzat a győri céhládákon a reneszánsz—kora barokk együttes. Az ide sorolható darabok magukon viselik azokat a szerkezeti és díszítőjegyeket, amelyek igazi céhládává teszik ezt a bútort. A korszakban egyértelműen kimutatható délnémet kapcsolatok ezeknek a ládáknak túlnyomó többségén is nyomot hagytak, a korabeli európai ládák között egyértelmű analógiákra bukkanhatunk. Mivel a török megszállás Győr esetében is hosszú időre visszavetette a polgári fejlődést, a reneszánsznak ez a másodvirágzása csöppet sem meglepő, a század második felében pedig észrevétlenül ötvöződik a közben (a nemzetközi legényvándorlás dokumentálható hatásaként) kibontakozó német barokk stílusjegyeivel.

49 Későbbi anyagunkban már nem találunk ilyen határozott karakterű és viszonylag nagyszámú stílusegyüttest. Bár a különböző nagy stílusáramlatok nem múltak el nyomtalanul a helyi ládakészítés divatjában, a XVIII. században már lezárult a céhek újjászervezésének klasszikus korszaka, a centralizáló állami törekvések egyre erősebben nyirbálták a céhek iparhatósági jogkörét, monopóliumát. A század új szerepet szánt a céheknek és ebben a céhládatisztelet nem volt alapvető. A Mária Terézia kori céhlevelek már tükrözik az állami érdekek — ellenreformáció, egységesülés, önállóság csökkentése — előtérbe helyezését, 49 Batári F., Asztaloslegények Győrött a XVII. században — Arrabona 9. 1967 93— 125. p. Batári F., Késő reneszánsz magyar ládák a bútorosztály újabb szerzeményei között. Az Iparművészeti Múzeum és a H. F. Keletázsiai Múzeum Évkönyve, IX. 1966. (Múzeumi Ismeretterjesztő Központ kiadása 1967.) 182