Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

Méry megfelelő tudatossággal végezte ezt a jó időpontban indított gyűjtőkampányt. Koncepcióját egyik cikke segít megérteni: ,,... az utódok, akik a céhek szervezete- s emlékeiről hallottakat majdnem költeménynek tartják, visszaemlékeznek apáikra, elődeikre s azon céhszervezetre, melynek erkölcsi, szűkebbkörű hatásán kívül, azon érdeme van, hogy a városok éppen e céhrendszer alapján fejlődtek politikai testületekké".

35 2. kép. A kőművessegédek gyülekezése Gyűjtési módszerét a teljességre való törekvés jellemezte: „...összes emlékeket, nem pedig ládát írat, az iratot láda, mindkettőt társpohár, kancsó, remekdarab, zászló vagy más jelvény nélkül..." tartotta eredményesnek.

36 A céhemlékek megszerzése — annak ellenére, hogy a céheket megszüntető ipartörvény azok használati tárgyait és iratanyagát fölöslegessé tette — nem ment könnyen. Az akció időpontjában ugyan még sok céh anyaga együtt volt, azonban — közös vagyonról lévén szó — a tagság egyetértő támogatására lett volna szükség a céhemlékek átadásakor. A céhek egy részében meg is volt a törekvés a céhláda és a benne foglalt irat- és tárgy anyag átadására. így került a múzeumba a csizmadiák, szíjgyártók, üvegesek, asztalosok, szappanos- és gyertyamártómesterek, a győrszigeti lakatosok, a győri kötélverők, magyar vargák, a 35 GyK. 1877/54. 36 Uo. 177